Kevés olyan történelmi személyiség van a brit nemzeti panteonban, mint Churchill, akinek vitathatatlan államférfiúi nagysága mellett ellentmondásos és sokszínű jelleme, izgalmas életútja a folyamatos kutatások és viták forrása. Egy világtörténelmi jelentőségű életpálya megítéléséhez nélkülözhetetlen az ifjúkori évek, a kezdeti időszak áttekintése. És nem csupán azért, mert ekkor alakulnak ki a legfontosabb jellemvonások, világnézeti alapok, de azért is, mert az ebben az időszakban megélt traumák, kudarcok, nehézségek sokszor maradandó nyomokat hagynak, és befolyásolják a későbbi döntéseket.

Winston külső megjelenésében (az elmaradhatatlan szivarral) és viselkedésében is a tipikusnak mondható brit arisztokrata mintaképévé vált, de ennél nagyobbat talán nem is tévedhetnénk. Feltűnő szépségű anyja, Jennie Jerome ugyanis amerikai volt, s vélhetően ez magyarázza a későbbiekben a „Brit Birodalom utolsó oroszlánjaként” aposztrofált Churchill pragmatikus gondolkodásmódját, üzleti érzékét, ami számos esetben átsegítette anyagi nehézségein. Apja, Randolph Churchill 1886-ban pénzügyminiszterként Gladstone mellett a Konzervatív Párt második emberének számított, de időnként kicsapongó, hedonista életet élt, a nonkonformista arisztokratákra jellemző módon kissé elhanyagolta a fiát. Winston egyik bonmot-ja szerint: „Apám olyan volt, mint az Isten. Sohasem volt jelen, amikor szükség lett volna rá.”

Szokatlan kitérők

Churchill 1874. november 30-án született az oxfordshire-i Blenheim kastélyban. Az eléggé zabolátlan, semmiben sem kitűnő, de angolból, történelemből és vívásból átlagon felül teljesítő ifjú a kor egyik legnevesebb brit magániskolájába, Harrow-ba járt. Ez az apja ötlete volt, ugyanis fiát katonai pályára szánta. A harrow-i évek alatt többször is kiderült, hogy Winston személyes bátorsága, merészsége és vakmerősége (főként a lovaglás területén) már-már krónikusnak volt mondható, és ez a tulajdonsága élete végéig jellemző maradt rá. Az 1893 szeptemberében elkezdett, tizenöt hónapig tartó lovastiszti kiképzés a Sandhurst-i Királyi Katonai Akadémián évi kétszáz fontjába került az apjának, aki mindvégig léhának és haszontalannak tartotta a fiát. Ugyanakkor Winstonnak sikerei voltak Sandhurstben, kitűnően bánt a lovakkal, jól lovagolt, és a százötven fős évfolyamból a nyolcadik legjobb végzősként fejezte be a kiképzést. A katonai pálya azonban tipikusan nem a politikai élet csúcsaira készülő, jómódú arisztokrata ifjak opciója volt, hiszen oda a belépés hagyományos és alapvető feltételének az elit egyetemi (Oxford, Cambridge) diploma számított, amellyel Churchill nem rendelkezett. Ez irányú hiányosságait tudatosan és szívósan próbálta bepótolni, autodidakta módon tanult (főként beszédírást és szónoklattant), szabadidejében, még a katonai szolgálata alatt is folyamatosan olvasott. Előadói készségét mindig tükör előtt állva gyakorolta, csiszolgatta.

Apja 1895-ben bekövetkezett halála után Churchill komoly anyagi nehézségekkel nézett szembe (az örökség szempontjából nem túl nagy vagyonból a másodszülött fiú szinte semmit sem kapott), de ez számára nem jelentett tragédiát: eldöntötte, hogy dolgozni fog. Kezdetben a Daily Graphicnek írt, és cikkeire felfigyeltek a korszak meghatározó politikusai is, többek között Joseph Chamberlain és Henry Herbert Asquith. Hírlapírói, szépírói és történetírói munkássága az egész életét végigkísérte, aminek eredményeképpen a pályafutása során tizenkét önálló kötetet publikált, tizenöt beszédgyűjteménye jelent meg, és több ezer kisebb cikke a brit és külföldi sajtóban. Az évtizedek során ebből a tevékenységéből jelentős magánvagyonra tett szert, amelyre szüksége is volt a családja eltartásához, valamint a költséges életmódja és utazásai finanszírozása érdekében.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. ősz számában olvasható.