Az operairodalomban két híres Lukrécia kapott szerepet. Az egyik latinosan mint Lucretia, a másik olaszosan mint Lucrezia szignálta a leveleit, bár egyikük sem grafomániájáról volt híres. Az első, az ókori Rómában játszódó történet szerint Lucretia volt az egyetlen, aki egy erkölcstelen környezetben próbálta megállni a helyét, de hiábavaló volt minden igyekezete, így is megerőszakolták. A másodikban, a XV. századi Rómában gyökerező elbeszélésben pedig névrokona maga teszi pokollá a körülötte élők mindennapjait. A párhuzamot idáig érdemes követni, a hasonló keresztnéven túl tulajdonképpen ennyi köti össze a Benjamin Britten által írt, 1946-ban bemutatott Lucretia meggyalázása és a Gaetano Donizettinek köszönhetően sikerre vitt Lucrezia Borgia című, 1833-as operát.

Hogy az angol szerző operaszüzséje történelmi szempontból mennyire hiteles, az elgondolkodtató, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a cselekmény, amelyet Victor Hugo azonos című drámája nyomán Felice Romani állított össze, nem ad hű képet a valóságos Lucrezia Borgiáról. Azonban az, hogy micsoda karriert futott be az opera, gyökeresen befolyásolta és befolyásolja a VI. Sándor pápa lányáról szóló elképzeléseinket.

Anyja fia

Az operalibrettó főszereplője Lucrezia. „Nyilván” – mondhatnánk, azonban a főszereplő kitétel ebben az esetben különösen hangsúlyos: olyan, mintha a mű minden pillanata róla szólna, minden egyes mondat, történés rá vonatkozna. Nézzük a sommázott cselekményt! A Velencében játszódó prológusban egy szegény ifjú, Gennaro találkozik az álarcos Lucreziával, elmeséli neki az egész életét, hiszen megtetszik neki a nő. Megjelennek a barátok, lerántják Lucreziáról a maszkot, kiderül, ő a sors asszonya, akiről rettenetes pletykák keringenek. A következő helyszín Ferrara: Gennaro itt múlatja az időt, abban a városban, amelynek ura Alfonso d’Este, úrnője pedig a felesége, Lucrezia Borgia. A velencei fiaskó után Gennaro Lucrezia legnagyobb ellenségévé válik – miközben a néző számára már kiderült, hogy a Borgia lány az anyja.

A fiatal férfi dühében a Borgia-címerből lekalapálja a „B”-t, így marad az „orgia”, nyilvánvaló utalásként a Borgiák erkölcsösnek távolról sem mondható életére. Lucrezia férje, hogy bosszút álljon a nejét ért sérelmekért, megmérgezi Gennarót. Az asszonyban ekkor fölbuzognak az anyai érzelmek, titokban ellenmérget itat a fiúval, és kéri: meneküljön el. Így ér véget az első felvonás. Gennarónak azonban esze ágában sincs elhagyni Ferrarát, ő és társai továbbra is Lucrezián élcelődnek, amikor megjelenik az asszony, és tudtukra adja, hogy a bor, amit isznak, mérgezett. Szegény Lucrezia csak itt döbben rá, hogy a fiúk között ott van a sajátja is, akinek igyekszik megint ellenmérget adni. Gennaro azonban visszautasítja a segítséget, és az anyja karjaiban hal meg. Természetesen itt, a végén tudja meg, hogy Lucrezia az édesanyja. Ebben a darabban van minden: anya flörtje a saját gyermekével, orgia, mérgezés (és ellenmérgezés), alkohol, gyilkosság. Nagyjából azok a gonoszságok, amelyek a Borgia névvel, közelebbről Lucrezia Borgia nevével az évszázadok során összekapcsolódtak. De nem árt azért néhány részletet tisztázni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. ősz számában olvasható.