Az imperialista rabtartók és a béketábor hangja: a kubai rakétaválság a magyar sajtóban
2004. november 17. 15:07 É. Erdei András
A hidegháború történetének talán legválságosabb pillanatait 1962 októberében élte át a világ.
A kalandorpolitika folytatói a termonukleáris háború tüzével kacérkodnak
A kubai rakétaválság idején az MSZMP totális kontrollt gyakorolt a sajtóirányításban, így nem kerülhetett az olvasó elé olyan cikk, amely eltért a párt hivatalos álláspontjától. Nem volt véletlen a párt keménysége, hiszen Kádárnak nagyjából a 60-as évek első felére sikerült konszolidálnia hatalmát. A napi sajtó kiemelt jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Kádárnak az a kijelentése, amelyet 1960-ban az egyik PB-ülésen mondott: `Első a napilap, a rádió, a színpad, a második az irodalmi folyóirat.`
| "Ejnye Joe, már megint túl magas a vérnyomásod!" Hogyan látta a Ludas Matyi 1962. novemberében a rakétaválságot? Kattintson ide a képgaléria megtekintéséhez! |
A fordulópontot október 24-e (szerda) jelentette. A Népszabadság első oldalán "Játék a tűzzel" címmel közölt összeállítást a válságról. A blokádot mint tipikus háborús aktust értékeli a cikk, amely veszélyezteti a világbékét. Felteszik a kérdést, hogy a világ első számú kapitalista nagyhatalmát hogyan veszélyeztethetné Kuba. A cikk szerint a válság kirobbanásáért az Egyesült Államok szélsőséges politikusait terheli fellelőség, akik nem támogatták a leszerelést.
A kialakult helyzetben a párt alapvető érdeke volt, hogy megnyugtassa az embereket és minden eszközzel azt sugallja, a nagy testvér ura a helyzetnek: "A szovjet kormány nem engedi meg, hogy a nemzetközi politikában a dzsungel törvényeit honosítsák meg! S a kalandorpolitika folytatói a termonukleáris háború tüzével kacérkodnak."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
