Holokauszt Dokumentációs Központ
2004. január 22. 09:59
<
A Páva utcai zsinagóga építészettörténete
A zsinagógaépítészet virágzása Magyarországon a századfordulóra esett, amikor számos kiváló építész munkája nyomán keleties, móros stílusban, általában zártabb helyen, tömbök belsejében épültek templomok. Ezt az eklektikus formanyelvet követte a Páva utcai zsinagóga tervezője, Baumhorn Lipót (1860-1932) is, aki 25 zsidó templomot tervezett, például a szegedi, fiumei, ceglédi, újpesti és budapesti (Dózsa György út, Páva utca) zsinagógákat.A Ferencváros nagyszámú zsidósága a kisebb, bérelt imahelyek helyett már 1910 körül tervezte új, nagyobb zsinagóga felépítését. A saroktelket 1909-ben a hitközösséghez tartozó Braun Géza gyáros ajánlott fel. Az első világháború azonban megakadályozta az építkezést, amihez végül Baumhorn Lipót tervei szerint kezdtek hozzá 1923-ban.
A zsinagógát rendhagyó módon helyezték el a rendelkezésre álló telken: bejárata a belsõ udvarra nyílik, az épület észak-déli irányú tengelye pedig a telek széleihez képest ferde, azokkal 45 fokos szöget zár be. (A zsinagógák tengelye általában kelet-nyugati irányú, a hívek kelet felé, a frigyszekrény felé fordulva imádkoznak).
A közadakozásból emelt, 1200 hívő befogadására alkalmas imaházat 1924. januárjában szentelték fel. 1944-ben internáló táborként használták. A háború után alkalomszerűen ismét tartottak istentiszteletet, majd az egyre fogyatkozó gyülekezet miatt 1982-ben bezárták.
mult-kor
Támogasd a 
szerkesztőségét!
