Holokauszt Dokumentációs Központ
2004. január 22. 09:59
<
A Jaross-listák
A magyarországi zsidóság gettósításáról, deportálásáról készült dokumentumok holléte a rendszerváltás óta vita tárgya. Az 1944 tavaszán Jaross Andor belügyminiszter utasítására a zsidó hitközségeknek a gettókba kényszerítendő zsidóságról személyenkénti listát kellett összeállítani. A gettósítási listák arra szolgáltak, hogy minden településen összeírják, kik azok, akik beköltöznek a felállított gettókba. A csendőrség által továbbított részletes listák még mindig nem kerültek elő a volt állambiztonsági iratok közül - sem a BM-ben sem a Történeti Hivatal jogutódjánál, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál (ÁSZTL) nem találják.Serge Klarsfeld a nácikkal kollaboráló Vichy-kormány magas rangú hivatalnokait (Alois Brunner, Maurice Papon) háborús bűneikért bíróság elé citáló francia ügyvéd és történész Horváth Balázszsal, az Antall-kormány és Lamperth Mónikával, a jelenlegi kabinet belügyminiszterével korábban tárgyalt az iratok kiadásáról. Medgyessy Péter miniszterelnöknek címzett levelében a politikai akaratot kérte számon a magyar kormányon.
2003 novemberében a Nobel-díjas Elie Wiesel közbenjárására a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a washingtoni Holokauszt múzeum egy adatvédelmi megállapodás keretében biztosította, hogy valamennyi magyar közlevéltár, így az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is kiadja a magyarországi zsidóság, illetve más etnikai-vallási, illetve politikai csoportok 1938-1945 közötti magyarországi üldöztetésére vonatkozó dokumentumokat.
2003. december 12-ével Hiller István kulturális miniszter 3 fős bizottságot hozott létre a Jaross-listák hollétének, keletkezésének és történetének feltárására. A Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója mellett Varga László és Soós László történészekből álló bizottság 2004 február végére készíti el jelentését.
A bizottság munkája során a Belügyminisztérium egykori iktatókönyvei alapján felderíti, ki és hova küldte ezeket a listákat 1944-ben. Majd kikutatja, hogy az iratokat az egykori belügyi szervek 1944 végén, 1945 elején hova szállíthatták, például átkerülhettek-e a magyar titkosszolgálatokhoz, illetve kijuthattak-e a Szovjetunióba. Utolsó lépésben tisztázzák, hogy azok, akik 1990 után látták vagy látni vélték a listákat a Belügyminisztérium irattárában, valóban azokat látták-e.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
