A túszdráma helyszíne: Észak-Oszétia történelme
2004. szeptember 15. 09:32
Iszlám propaganda Csecsenföldről
A második világháború során a németek 1942. novemberében megpróbálták elfoglalni Vlagyikavkazt, ám visszaverték őket. A hidegháború végén Észak-Oszétia a Szovjetunió első tagköztársasága, mely 1990. június 20-án deklarálta függetlenségét - bár ezután a Független Államok Közösségének tagjaként szerepelt.
A Szovjetunió felbomlása az oszét nép problémáit is a felszínre hozta, melye közül az egyik legsúlyosabb a két részre osztottság volt. Az északi területek a Független Államok Közösségeként léteztek, míg Dél-Oszétia a grúz állam része volt. Az 1991-es déli függetlenség elérése után Grúzia azonban bekebelezte ezeket a területeket, így az ott élők nagy része az északi területre menekült. Ezt a párszázezer menekültet Észak-Oszétiában a Prigorodnij körzetben telepítették le, ám ez a lépés folyamatosan ellentéteket szült az itt élő ingusokkal.
A Terek folyó jobb partján fekvő Prigorodnij Körzet ugyanis eredetileg Ingusföld része volt, ám Sztálin 1944-ben Észak-Oszétiának adta ezt a területet, mikor az ingusok legnagyobb részét Közép-Ázsiába deportáltatta. Bár az ingusoknak később megengedték a hazatérést, a területet nem csatolták vissza Ingusföldhöz. Egy helyi 1982-es törvény azonban Oszétiában is megtiltotta az ingus betelepedést és az állampolgárság felvételét. Az ingusok és dél-oszétek közti etnikai konfliktus általában az ingusok Észak-Oszétiából való kitelepülésével járt, és a konfliktus máig megoldatlan maradt.
A másik fájó pont Észak-Oszétia számára a szomszédos Csecsenföld, ahonnan szintén a menekültek tömegeivel kell szembenézniük. Mindehhez járul még a terrorizmus fenyegetetése. Bár a lakosság többsége ortodox keresztény, és csak egy alacsony létszámú kisebbség követi a muszlim vallást, a kormányzat az elmúlt években komolyan tart a Csecsenföldről az országba irányuló iszlám propagandától.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
