Pátens hirdette ki az Osztrák Császárság örökös tartományaiban az `Általános polgári törvénykönyv`-et, mely 1812. január 1-jén lépett hatályba a cseh-osztrák tartományokban és Galíciában. A polgári törvénykönyv `a lakosság jólétét és a jogrendet`, a `jó törvényeket` célzó modernizációs törekvések keretében született. (A szabadságharc leverése után, majd az 1851. évi diploma Magyarországon is ezt a törvénykönyvet vezeti be az osztrák büntető törvénykönyvvel együtt.) A törvénykönyv jelentős lépés volt az egységes jogrend megteremtése felé. Kimondta, hogy minden embert természetes, veleszületett jogok illetnek meg (16. §). A törvénykönyv bevezetésében (1-14. §) magánjogi törvények hatáskörét határozta meg. Első része (15-284. §) a személyi jogot és családjogot (házasság, szülők és gyermekek viszonya, gyámság) szabályozta, második része (285-1341. §) a dologi jogokat (vagyonjog) rögzítette, harmadik része (1342-1502. §) pedig e jogok és kötelességek változását, megszűnését, illetve elévülését szabályozta. A törvénykönyvet kihirdető császári pátens kilátásba helyezte külön kereskedelmi és váltótörvény megalkotását is.