Pártviszállyal kezdődött a prágai tavasz

2008. január 4. 13:00

Felléptek a fenyegető nyitottság ellen

A hatalmas társadalmi támogatásnak örvendő reformfolyamat azonban egyre inkább a maga életét kezdte élni, s irányítása, ellenőrzése kezdett kicsúszni a kommunista párt kezéből. Megszüntették a sajtócenzúrát, s megindult az 50-es évek kirakatperei áldozatainak rehabilitációja. A felszabaduló légkörben sorra újították fel tevékenységüket a polgári Csehszlovákia kommunisták által megszüntetett társadalmi, ifjúsági egyházi szervezetei, s újabb kommunistaellenes szervezetek is alakultak. Közülük a legismertebb a KAN és a K 231.

A konzervatív kommunista erők, különösen pedig Moszkva fokozódó gyanakvással tekintett a csehszlovákiai reformokra. A szovjetek és a szövetséges "testvéri" szocialista országok vezetői már márciusban figyelmeztették Prágát "az ellenforradalom veszélyére". A nyílt vita júliusban érte el tetőfokát, amikor öt kelet-európai kommunista párt (bolgár, kelet-német, lengyel, magyar, szovjet) közös levelet intézett a CSKP vezetéséhez. A levél, amelyet a csehszlovákok nyilvánosságra hoztak, gyakorlatilag figyelmeztetés volt: ha Csehszlovákia letér a szocialista útról, katonai beavatkozásra számíthat.

A későbbi ágcsernyői (Cierná nad Tisou) csehszlovák-szovjet, valamint a pozsonyi hatoldalú találkozón a csehszlovák pártvezetés belement ugyan néhány kompromisszumba, de még mindig bízott abban, hogy továbbmehet a januárban megkezdett úton.

Ez az illúzió 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel azonban végképp szertefoszlott: a Varsói Szerződés öt tagállamának (Szovjetunió, Magyarország, Bulgária, Lengyelország, NDK) hadseregei átlépték a határt és megszállták Csehszlovákiát. Ezzel gyakorlatilag befejeződött a "prágai tavasz", néhány hónapnyi utóvédharc után 1969 áprilisában Alexander Dubceket lemondatták, s helyére egy másik szlovák politikus, Gustáv Husák került. A Husák nevével fémjelzett "normalizáció" 1989 novemberéig, a "bársonyos forradalomig" tartott. Az utolsó szovjet katona 1990 nyarán hagyta el Csehszlovákiát.

Az "emberarcú szocializmus" kísérlete a korabeli antikommunista körök reményeit sem teljesítette: ezek a körök abban bíztak, hogy a Nyugat beavatkozik a csehszlovákiai fejleményekbe, s ott rendszert vált. Kiderült azonban, hogy a Nyugat nem akart beavatkozni, mert az akkori európai status quo az ottani demokráciáknak is lényegében megfelelt.

(Múlt-kor/MTI)

előző oldal 2 / 2

A cél az emberarcú szocializmus volt
Felléptek a fenyegető nyitottság ellen

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?