Hidegháborús hazárdjáték volt a Szputnyik fellövése

2007. október 8. 12:00

Az űrprogram egykori résztvevőinek nyilatkozataiból kiderült, hogy a nagy jelentőségű esemény valójában csak egy elszánt kutatócsoport partizánakciója volt.

Szerelmesek voltak a rakétákba

Az első mesterséges űrszonda csupán egy hazárdjáték volt - állítja Borisz Csertok, a szovjet űrprogram egyik alapítója, aki szerint az égen látható szputnyik nem az igazi műhold volt, csupán a hordozórakéta második fázisa. A kutató és néhány veterán tudós az elmúlt hetekben több interjút is adott a The Associated Press hírügynökségnek, amelyben elmesélték a Szputnyik készítésének és valószínűtlen teljesítményének kevéssé ismert történetét.

Csertok élete során egy szóval sem említhette az űrkutatási projektet: az ő és Szergej Koroljov, a főkonstruktőr nevét ugyanis államtitokként kezelték. Ma, 95 évesen, végre büszkén beszélhet az űrkutatás történetében játszott kulcsfontosságú szerepéről. "Az első rakéták olyanok voltak számunkra, mint a szeretett asszonyok. Szerelmesek voltunk minden rakétába, és kétségebeesetten akartuk, hogy sikeresen fellőjük őket. Szívünket és lelkünket is odaadtuk volna, ha látjuk őket repülni" - meséli Csertok.

A szovjet tudósok elmondása szerint a világ első műholdja egy teljesen más programból nőtt ki: a szovjetek hidrogénbomba szállítására alkalmas rakétát akartak építeni az Egyesült Államok ellen. Mivel a robbanófej nagysága nem volt meghatározva, az R-7 ballisztikus rakéta (hordozórakéta) sokkal erősebb lett, mint az amerikaiak hasonló eszközei. A hatalmas R-7 páratlan tolóereje és teherbírása lehetővé tette egy tárgy fellövését a világűrbe, amire azelőtt még senki sem vállalkozott.

Amikor azonban a robbanófej-projekt megbukott, Koroljov, a szovjet űrkutatási program vezetője megragadta a lehetőséget. A rendkívüli tehetségű tudósként és vasakaratú szervezőként ismert Koroljov meggyőzte a szovjet vezetőket a műhold építésének előnyeiről. Rámutatott arra is, hogy az Egyesült Államok is tervez egy hasonló akciót a Nemzetközi Geofizikai Év alkalmából. A kormányzat 1956 januárjában beleegyezett a tervbe, de a hadvezetés el akarta halasztani a rakétaprogramot. "A műholdat játéknak, Koroljov ostoba fantáziálásának tekintették" - mondta Grecsko.

A Szovjetunió már korábban is dolgozott egy űrszonda kifejlesztésén, de a befejezéséhez még sok idő kellett volna, ezért Koroljov arra utasította csapatát, hogy tervezzenek egy kezdetleges eszközt. A szerkezet a PS-1 (legegyszerűbb műhold) nevet kapta. Grecsko, aki az első műhold röppályájának kiszámításán dolgozott, több fiatal mérnökkel együtt megpróbálta rábeszélni Koroljovot arra, hogy a műholdra tudományos eszközöket szereljenek. Koroljov azonban elutasította az ötletet, mondván, túl kevés az idő. "Ha Koroljov ránk hallgatott volna, és több felszerelést tett volna a műholdra, akkor az amerikaiaknak sikerült volna megnyitniuk az űrkorszakot" - mesélte Grecsko.

A mindössze 83,6 kg tömegű űrszonda megépítéséhez kevesebb, mint három hónapra volt szükség. A szovjet tervezők megfelelő légnyomású, fényes aluminiumötvözetből készült gömböt építettek, amelyet két rádióvevővel és négy antennával láttak el. Egy korábbi projektben a műholdat kúpalakúra tervezték, de Koroljov a gömböt részesítette előnyben. "A Föld gömbalakú, tehát az első műholdnak is ilyennek kell lennie" - idézte Csertok Koroljovot. A Szputnyik felületét fényesre csiszolták, hogy jobban vissza tudja verni a napsugarakat, és elkerülje a túlmelegedést.

következő oldal 1 / 2

Szerelmesek voltak a rakétákba
Mesterséges holddal ünnepelték a bolsevik forradalmat

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?