Hidegháborús hazárdjáték volt a Szputnyik fellövése
2007. október 8. 12:00
<
Mesterséges holddal ünnepelték a bolsevik forradalmat
Az űrszonda fellövését október 6-ára tervezték, de Koroljov attól tartott, hogy az Egyesült Államok egy nappal megelőzheti őket. A KGB-t megbízták a gyanú ellenőrzésével, de semmit nem találtak. Koroljov viszont megragadta a lehetőséget: törölte az utolsó teszteket és a fellövés időpontját két nappal előrehozta. `Koroljov mindenki másnál jobban megértette, hogy milyen fontos az űrkorszak megnyitása. A Földnek több milliárd évig csak egy holdja volt, de mostantól lesz egy másik, mesterséges holdja is!`
A fellövésről szóló első híradás rövid volt, és a Pravda többi rövidhíre között rejtőzött. Csak két nappal később került a címoldalra, amikor már a külföldi lapok magasztalását idézte. A Pravda leírást is közölt a műholdról, hogy az emberek könnyebben felismerhessék. A cikk azonban elfelejtette megemlíteni, hogy az égbolton mozgó fény a hordozó rakéta második fokozata volt, amely szinte ugyanazon a röppályán mozgott.
A világméretű lelkesedésen felbuzdulva Hruscsov utasította Koroljovot, hogy november 7-én, a bolsevik forradalom 40. évfordulóján lőjenek fel egy másik mesterséges holdat is. Koroljov és csapata éjjel-nappal dolgozva, nem egészen egy hónap alatt megépített egy másik űreszközt. Az 508 kg tömegű Szputnyik-2-t november 3-án állították földkörüli pályára. Ez volt az első űrjármű, amely élőlényt - egy Lajka nevű kutyát - vitt magával. A repülés bebizonyította, hogy egy élő szervezet is képes az űrben való tartózkodásra, ami előkészítette az utat az emberi űrrepülés felé.
Az első Szputnyik három hétig bocsátott ki jeleket, és mintegy három hónapot töltött az űrben, mielőtt megsemmisült volna a légkörben. 1400-szor kerülte meg a Földet, keringési ideje 100 perc volt. Koroljov számára azonban csak keserűséget hozott, nem pedig dicsőséget. Nevét soha sem említették meg a híradásokban, kulcsfontosságú szerepét pedig csak néhány bennfentes ismerhette. Nyugaton ugyanis Leonyid Szedov akadémikust tartották tévesen a szputnyik atyjának.
Koroljovnak csak annyit engedélyeztek, hogy K. Szergejev professzor álnév alatt publikáljon, Hruscsov pedig azt is visszautasította, hogy Koroljovot Nobel-díjra jelöljék. Döntését azzal indokolta, hogy az eredmény nem egy ember, hanem az "egész szovjet nép teljesítménye". Szergej Hruscsov szerint apja attól tartott, hogy Koroljov kiemelése feldühítené a többi rakétatervezőt, és veszélyeztetné a rakéta- és űrkutatási programot.
"Ezek az emberek olyanok voltak, mint a színészek. Rettenetesen féltékenyek lettek volna Koroljovra. Úgy gondolom, hogy az apám döntése pszichológiai szempontból helyes volt. Szergej Koroljov azonban mélyen sértve érezte magát" - mondta Szergej Hruscsov. Natalja, Koroljov lánya szerint apját dühítette a titkolózás. "Olyanok vagyunk, mint a bányászok, a föld alatt dolgozunk. Senki sem lát vagy hall minket" - mondogatta Koroljov. A Szovjetunió és a világ csak 1966-ban bekövetkezett halála után ismerhette meg a híres rakétakonstruktőr nevét. Moszkvai otthonában ma múzeum működik.
Csertok csak az 1980-as évek végén utazhatott külföldre, amikor Mihail Gorbacsov elindította a reformokat a Szovjetunióban. Az űrkutatási program még élő vezetői már nem ismeretlenek, és nem kell hallgatniuk, így élvezik a dicsőséget, amelyet oly sokáig megtagadtak tőlük - derül ki a riportokból.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
