Renoválásra vár a Vértes egyik legjelentősebb műemléke
2007. október 5. 13:00 Lukácsi Attila
Kevesen tudják, hogy a Vértes hegység bővelkedik látnivalókban, műemlékekben. Közülük is kiemelkedik a sok viszontagságon keresztülment majki műemlékegyüttes.
A premontreiektől a kamalduli rendig
Majkpuszta a mai Oroszlány határában található, elnevezését illetően többfajta elmélet létezik, Kiss Lajos például a szláv Moyk személynévből eredezteti. A középkorban a premontrei rend prépostsága állt a területen, amelyet 1235-ben a Csák nemzetség Szűz Mária tiszteletére alapított. Az egykori premontrei templom az 1959-es Vértes útikönyv szerint román stílusú, kétsoros, tizenkét oszloppal ellátott háromhajós építmény volt, a hajók hossza a szentélyig kb. 42 méter, a templom szélessége pedig kb. 22 méter volt. A déli oldalon a kolostor támaszkodott a templomra.
A prépostság később a huszita háborúk, majd a török hódítás idején elvesztette jelentőségét, sőt utóbb meg is szűnt. A török megszállás idején a lakók elmenekültek, Majk a tatai uradalom része lett. Ezek után gyakori tulajdonosváltások következtek, amíg 1727-ben fraknói gróf Esterházy József (övé volt a közeli oroszlánkői vár) meg nem vásárolta. Az erdőkkel övezett Majkpuszta területe a Magyar Kastélylexikon tanúsága szerint ekkor 1200 holdat tett ki, a birtokot szántóföldek, rét, legelő, erdő, 3 malom, halastó, valamint a régi kolostor, és a templom romjai alkották.
Esterházy a birtokot 1733-ban a kamalduli rendnek adományozta, majd a remeteség építéséhez vörös márványt, fát, munkásokat, sőt pénzt is biztosított. A Nepomuki Szent János tiszteletére emelt monostor alapítólevele 1733. július 28-án kelt, a kamalduli szerzetesek a birtokért cserébe évi 157 mise szolgáltatását vállalták. Az építési munkálatok ugyanebben az évben kezdődtek, a terveket a híres bécsi Franz Anton Pilgram készítette el.
|
Ráférne a tatarozás |
A kolostor azonban nem volt hosszú életű, már az 1771-es komáromi egyházlátogatási jegyzőkönyvben elmarasztalták a barátokat, ezután számos legenda keringett erkölcstelen életmódjukról. A közeli Oroszlány szlovák telepesei ráadásul evangélikus vallásúak voltak, és rossz szemmel nézték a rend működését.
A végső szót azonban II. József mondta ki, aki 1782-ben feloszlatta az oktató-, illetve betegápoló tevékenységet nem végző szerzetesrendeket. A barátok így szétszeledtek, egyesek itáliai remeteségekbe, mások pedig a szomszédos egyházmegyékbe költöztek. Majkpuszta ezután a kincstár kezelésébe került, az ingóságokat és a kegytárgyakat széthordták, így került például a sors furcsa fintoraként a főoltár, a szószék és a 4 karzattartó oszlop az oroszlányi evangélikus templomba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
