Renoválásra vár a Vértes egyik legjelentősebb műemléke
2007. október 5. 13:00 Lukácsi Attila
<
A posztógyártól az úttörőtáborig
A birtok életében gyökeres változást jelentett, hogy 1856-ban Esterházy Móric Miklós örökölte meg az uradalmat. Az egykori rendházat vadászkastéllyá alakította, a munkálatokhoz felhasználta a premontrei monostor meglévő köveit is. A tavon fürdőházat alakítottak ki, a kastély körül angolkertet hoztak létre növényritkaságokkal, az egykori remeteházakba pedig a cselédség költözött. A belső udvaron egy reneszánsz stílusú kutat helyeztek el.
Később az Esterházyak állandó lakhelyüket is itt rendezték be, a nyarakat csákvári kastélyukban töltötték. A II. világháborúban az épületegyüttes sokáig nem szenvedett komolyabb kárt, még az 1944. december 24-i általános támadás alatt sem. Később azonban mégis leégett az északnyugati szárny, ekkor semmisült meg a család levéltára, a berendezést pedig a szovjetek, és a helyi lakosság hordták szét.
A háború után a grófné és testvére 1973-ig az egyik cellalakásban maradt, a család többi tagját 1951-ben Heves megyébe telepítették ki. A kastélyt 1946-50 között a Magyar Írónők Köre vette bérbe, akik alkotóházat működtettek a falak között, a remeteházakat pedig lakóházként hasznosították. A tó partján halászcsárda nyílt, a hely a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye lett. A terület később úttörőtáborrá, majd munkásszállóvá avanzsált, ezután az épületegyüttes gazdátlanul, üresen állt.
A felújítást először az 1970-es évek végén vették tervbe, majd 1982-86 között a remeteházakat hozták rendbe. A kastély emeletének baloldali részét végül 1992-ben építették újjá. Utólag visszanézve kész csoda, hogy Majk megmaradt, hisz a 80-as években a közeli bánya összeomlással fenyegette az épületeket. A remeteség egy részét jelenleg idegenforgalmi célokra hasznosítják, a refektóriumban kiállításokat, koncerteket rendeznek. A teljes rekonstrukció azonban még várat magára, a kastély meglehetősen rossz állapotban van, és a cellaházakra is ráférne egy újbóli felújítás.