Meghurcolt-Ügynök-Tartótiszt. A Securitate irattárának egyháztörténeti forrásai
2007. augusztus 16. 14:06 Olti Ágoston
Kéziratok, fondok, gyűjtemények
Az egyházon belül folytatott bomlasztó tevékenység kiterjedt a romániai katolikus egyházzal aktív kapcsolatban álló vatikáni körökre is. Az egyik ilyen fontos probléma a moldvai katolikus csángók kérdése. A román állam a csángókat román nemzetiségüeknek tartotta és a moldvai katolikus püspökséggel szorosan együttműködött az elrománosító tevékenységben. A pártállam fontosnak tartotta a külföld előtt is bizonyítani a csángók román eredetét ennek érdekében Securitate nem elégedett meg azzal, hogy propagandacéllal kiadta külföldön Dumitru Mărtinaş: Originea ceangăilor din Moldova ( A moldvai csángók eredete) c. könyvét hanem eredményes félreinformáló műveletet hajtott végre Luigi Poggi bíborosnál is. (Márton Áronnak a csángók érdekében tett lépéseit a szomszéd püspökség belső életébe történő beavatkozásként mutatták be.)
Több esetben a központi szervek iratanyaga hozzásegít, hogy a közösség emlékezetében és az oral history kutatások során a felszínre került és a köztudatba beépült Securitate túlkapásokat pontosítsuk. Egy ilyen eset Écsy László csíksomlyói ferences apát halála. 1982. április 19-én Maros megyében autóbalesetben meghalt miután egy 1300-as Dacia beleszaladt az autójukba. A közösségi emlékezetben úgy maradt fenn, hogy a környéken nagyon népszerű ferences rendfőnököt a Securitate meggyilkolta. Azonban az eset csupán egy villanyszerelő által okozott véletlen baleset volt, a Securitate belső jelentései alapján.
Maguk az állambiztonsági szervek is mindent megtettek, együttműködve a helyi pártszervekkel, hogy elkerüljék a temetésnek egy rendszerellenes zavargásba való torkollását. Valószínűsíthetőleg maga a római katolikus egyház is, mivel el szerette volna kerülni az esetleges incidenseket együttműködött a Hargita megyei tanácson és a vallásügyi megbízotton keresztül az állambiztonsági szervekkel, közölve a temetés pontos forgatókönyvét, ezzel is hozzájárulva a temetés nyugalmának a megőrzéséhez.
A büntetőjogi fond tartalmazza a peranyagokat, nemcsak a tárgyalási jegyzőkönyvet és a végzést hanem a kivizsgálás anyagát és a kihallgatási jegyzőkönyvet is. Az ismertebb egyházi személyek peranyagaról mutató van készítve, amennyiben olyan perre vagyunk kivácsiak, amelyet nem tartalmaz a mutató, erre akkor is van lehetőség, azonban ennek a kutatása egy bonyolultabb és időígényesebb, hiszen az illető személy adatainak a feltüntetése mellett lehetőleg meg kell adni a végzés időpontját és csak úgy van reális esély, hogy ki tudják keresni.
A megfigyelési iratanyag két részre osztható a megfigyelési iratok és a hálózati (ügynöki) dossziék. Az ügynöki dossziék esetében a legtöbb esetben tartalmazzák az írt jelentéseket (nem mind) valamint a tartótiszti értékeléseket. A megfigyeltek esetében a megfigyeltségi szinttől függ a dosszié információtartama. A megfigyelési/hálózati anyag nagyon sok részletkérdések tisztázására is szolgálhat a többi forrásanyaggal összevetve. (pl. békepapi mozgalom, 1956, meghurcoltatások, stb.). Ez az iratanyag a politika és intézménytörténeti kutatások lezárása után komoly forrásértéket képvisel a társadalomtörténeti kutatóknak, hiszen ez által az egyház belső életének a olyan fontos de a történelmi munkákból kimaradó pontjainak a feldolgozására, mint például a generációs, ideológiai, rendi, stb. szempontok szerint szerveződött hálózatok.
A kéziratgyűjtemény az elkobzott kéziratok gyűjteménye. A mutatóban szereplő kéziratok csak a jéghegy csúcsát jelzik, de már ezek alapján kijelnthető, hogy nagyon szerteágazó tematikájúak és meglehetősen nagy a forrásértéke az egyes résztémák kutatói számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
