Nemi betegségektől védett az ókori tetoválás

2007. február 19. 12:30

A stigmától a divatig

A tetoválást az Altaj hegységben felfedezett ősi szkíta Pazirik-kultúra is használta: 1948-ban ezen a területen egy 2400 éves jégbe fagyott szkíta férfi testére bukkantak, akinek végtagjait és felsőtestét mítikus állatok díszítették. 1993-ban szintén egy Altaj hegységbeli temetkezési helyen hasonló korú női holttestet találtak, amelynek vállán, csuklóján és hüvelykujján ugyanezek a mítikus lények láthatók. Hérodotosz i.e. 450 körül írt feljegyzése a tetoválás társadalmi funkciójára is utal: "A szkítáknál és trákoknál a tetoválás az előkelőség jele, akin nincs, az biztosan alacsony származású."

Tetováló-eszközök az ókori Egyiptomból

A tetoválás az ősi briteknél szintén az előkelő származás kifejezője volt. Innen ered az egyik északi törzs, a piktek neve is, ami annyit jelent, hogy "festett emberek". A görög-római időkben a tetoválások, vagy ahogy akkor hívták "stigmák", vallási hovatartozást fejeztek ki, illetve a rabszolgák és a bűnözők megjelölésére szolgáltak. Ebben az összefüggésben igen érdekes, hogy az Egyiptomban uralkodó macedón származású IV. Ptolemaiosz (i.e. 221-205) borostyánleveleket tetováltatott a testére, amellyel Dionüszosz isten iránti tiszteletét kívánta kifejezni. A tetoválás szokását a római katonák is átvették, akik elterjesztették az egész Római Birodalomban, mígnem a kereszténység megjelenése után Constantinus császár (i.sz. 306-373) betiltotta.

A tetoválások Amerika korai történetében is szerepet kaptak: Peru és Chile prekolumbián kultúráiból is fennmaradtak olyan mumifikált maradványok, amelyekre stilizált állatfigurákat és egyéb szimbólumokat tetováltak. A bennszülött amerikaiak, például a cree indiánok körében általánosan elterjedt volt az arc- és testtetoválás. Hat, 1475 körül eltemetett grönlandi inuit asszony maradványai is az arctetoválás szokásáról tanúskodnak, és ezeknél 1000 évvel idősebb az a tetovált női múmia, amelyet a Bering-tengeren fekvő Szt. Lőrinc-szigeten találtak.

A kínai Taklamakán sivatag is őrzött meg ősi tetovált múmiákat, bár a Han-dinasztia idején (i.e. 202 - i.sz. 220) csak a bűnözőket bélyegezték meg a testfestés módszerével. A japán férfiak ennek ellenére már az i.e. 3. századtól kezdve tetoválásokkal díszítették testüket.

A polinéz kultúrák bonyolult, gyakran az egész testet beborító tetoválásai nagy múltra tekintenek vissza. A szigetlakók "tatatau" vagy "tattau" (üt, csap) szavából alakult ki nyugaton a tattoo, magyarul a tetoválás kifejezés. A polinéz tetoválás mintáit ugyanis Cook kapitány csendes-óceáni utazásairól visszaérkező tengerészek terjesztették el Európában. A tetoválás művészetének szigetországi népszerűségét Nicholas Thomas, a londoni Goldsmiths College antropológusa azzal magyarázza, hogy a gyarmatokra eljutó hajósokat lenyűgözte a bennszülött törzsek jellegzetes testdíszítő hagyománya és ezért maguknak is hasonló divatos szuvenírt készítettek.

A világ különböző társadalmainak tetoválási szokásai egymástól teljesen függetlenül is kialakultak, méghozzá azzal a céllal, hogy viselőik a szimbólumok révén védjék meg vagy gyógyítsák testüket, esetenként kifejezzék vallási, politikai vagy társadalmi hovatartozásukat, vagy legbelsőbb személyiségüket, vagy akár egyszerűen csak kövessék a divatot. Néhány esetben persze a szokások hatottak is egymásra.

1. Társadalmi rang és női praktika
2. A stigmától a divatig