Újbátorpusztán született. A költői népiesség hagyományait újította fel, Petőfi példájához tért vissza, a népdalok egyszerűségét, könnyed verselését, világos szóképeit követte, a hagyományos formát azonban modernebb érzékenységgel töltötte meg. A népi mozgalom előfutára, a háború utáni költőnemzedék egyik legnépszerűbb tagja, a Nyugat, a Válasz, a Magyar Csillag munkatársa volt. Az 1930-as évek végén a jobboldali irányhoz húzott, s a nyilas Virradatban jelentette meg Solymosi Eszter című antiszemita versét, majd belépett a Nemzeti Front nevű kisebb szélsőjobboldali pártba. 1944-ben Nyugatra távozott, majd Romániában bujkált, de 1947-ben önként jelentkezett a hatóságoknál. Ekkor háborús bűnösként három évi börtönre ítélték, majd szabadulása után ismét bekapcsolódott az irodalmi életbe: Visszatérés című verses kötete 1954-ben jelent meg. Késői verseiben életútját mérte fel. Budapesten hunyt el 1978. október 4-én.