Schneider Artúr néven Budapesten született 1883. február 28-án. 1902-től szerepelt színpadon, 1909-20 között, 1935-36-ban, majd 1946-tól volt a Nemzeti Színház tagja, 1948-tól örökös tagja. Alakításait drámai erő, sodró szenvedély, elmélyült jellemábrázolás tette maradandóvá. A legkiválóbb előadóművészek egyike volt. Művészetét a rádióban készült felvételek és a filmszalagok őrzik. Egyaránt kiváló alakítója volt a magyar és külföldi klasszikus, valamint a modern szerepeknek. 1912-1951 között sok filmben is játszott, s filmszereplései egyértékűek voltak színpadi alakításaival. Legendás alakítást nyújtott a Valahol Európában című film főszereplőjeként. Az 1940-es évek végén a Színházművészeti Szövetség elnökeként kiállt számos nehéz helyzetbe került kollégájáért. E bátor tevékenysége nem tetszett a rákosista kultúrvezetésnek, s amikor a színész-kitelepítések elleni kérelmét visszautasították, érezve a már őt is fenyegető veszélyt, öngyilkos lett. Legendásan zsörtölődő és hirtelen haragú ember volt. Alakításai során a legkisebb zavaró tényezőt sem viselte el. Egyszer óriási botrányt kavart azzal, hogy leszólt a színpadról a közönségnek, fejezzék be a beszélgetést. Máskor a fényt rosszul beadó színpadi munkást egyszerűen felpofozta. Így amikor vendégművésznek hívták egy másik színházba, a direktor a felkéréshez utóiratot is mellékelt: `Itt küldöm egyúttal fővilágosítómnak a fényképét, hogy megfelel-e Neked...`