1956 a szovjet modell csődjét jelentette

2006. október 18. 14:25

A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága Az 1956. évi magyar forradalom ötven év után címmel tartott nemzetközi konferenciáját, ahol a történészek mellett szemtanúk, újságírók, a forradalom és szabadságharc aktív résztvevői is szót kaptak.

Az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter előadásában Henry Kissinger tanulmányát idézte, amelyben az egykori amerikai külügyminiszter megállapítja, Amerikának nem állt érdekében a háború, ezért hagyta magára Magyarországot. Király Béla nyugalmazott vezérezredes kifejtette, az ország semlegességének kimondása, a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentése nem oka, hanem következménye volt annak, hogy az oroszok megkezdték hazánk elözönlését. Egyed Ákos, az Erdélyi Magyar Múzeum Egyesület elnöke azt hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarság az ötven esztendővel ezelőtti napokban szívben és lélekben együtt volt anyaországi nemzettársaival. Egyed szerint az 1848. március 15-én született magyar nemzet 1956. október 23-án született újjá.

1956 bizonyította, nem lesz világforradalom

A Nemzetközi Történész Bizottság most leköszönt elnöke, Jürgen Kocka német történész az angol forradalommal kezdődő világtörténelmi folyamatba ágyazva tárgyalta az 1956-os magyar eseményeket. Megállapítása szerint a forradalom kifejezés olyan strukturális változásokat jelent a történettudományos gondolkodásban, amelyek alapvető átalakítást hoznak nemcsak a társadalmak, hanem a kultúra, a mentalitás területén is.

Jürgen Kocka előadásában kifejtette, az első nagy forradalmi ciklus az amerikai és a francia forradalommal vette kezdetét, és az 1848-as forradalmakkal zárult. Ezekre az átalakulásokra a jogtörés, erőszak volt jellemző, s Marx pontosan látta e forradalmakban a történelem mozdonyát. 1848 után a forradalmi törekvések szociális irányt vesznek és az ipari proletariátus követeléseit helyezik előtérbe. Ám a nagy forradalmak mégsem ott robbannak ki, ahol a proletariátus erős: az orosz forradalmakhoz hasonló események zajlanak Európa fejletlen részein is. Az ellenforradalmakkal járó átalakulások egyre keletebbre tolódnak, s Ázsiában - elsősorban Kínában - folytatódnak. A második világháború után nemzetközivé válik a szovjet modellbe vetett remény, amely megoldást kínál a kapitalizmus igazságtalanságaira.

Az 1956-os magyar forradalom Jürgen Kocka szerint számos ponton az 1848-as forradalmakhoz hasonlítható. A szociális célokon túlmutató átfogó társadalmi változásokat kívánt elérni: demokratizálást, az emberi szabadságjogok és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartását. Tehát 1956 a szovjet modell csődjét jelentette: az a misztérium bukott meg, hogy 1917 világforradalmat indított volna útjára. 1956 a szovjet modell törékenységét mutatta fel, s hogy a rendszer csakis katonai erővel stabilizálható.

Minden magyar családban sérelmet okozott

Glatz Ferenc akadémikus szintén kiemelte, hogy 1956 októberében nem valamiféle szociális indítékú lázadás tört ki Magyarországon: a felkelés okai inkább a szovjet megszállásban, valamint a politikai, társadalom-lélektani körülményekben keresendők. Sipos Péter 1956 és a szuezi válság kapcsolatát elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 a nemzetközi politikában is vízválasztó volt: 56 után a Szovjetúnió a kommunista blokkon belüli meggyengülését a Közel-Keleten és a harmadik világban kompenzálta. Romsics Ignác szerint az 50-es évek első felében az 1945-1947 közötti korszakhoz, de még a háború előtti helyzethez képest is romlottak a viszonyok Magyarországon. A diktatúra jószerével minden magyar családban okozott valamiféle sérelmet, vagyis a rendszer saját társadalmi bázisát sem kímélte. A forradalmat éppen ez az általános, az élet minden területére kiterjedő válság robbantotta ki.