Akitől a pápa idézett: egy feszültségkeltő mondat hátterében
2006. szeptember 22. 12:30
A muzulmán világ egy emberként háborodott fel XVI. Benedek azon szavain, amelyeket II. Manuel, Palailogosz dinasztiából származó császártól idézett. A pápa rögtön bocsánatot is kért, így itt az ideje, hogy kiderítsük, a 14. században milyen körülmények között születhetett meg az ominózus szövegrészlet.
Akik átrajzolták a Balkán térképét
Az egykor a Mediterráneum jelentős részét uraló Bizánci Birodalom a 14. század végére már csak Konstantinápoly városát jelentette. Az okok messzire vezethetők vissza: a Latin Császárság 1261-es bukása után a hatalmat megszerző Palailogoszok nem tudtak úrrá lenni a folyamatos zűrzavaron, a válság jelei szinte minden téren megmutatkoztak. Megszűnt a bizánci kereskedelem, a birodalom ki volt szolgáltatva Velence és Genova kénye-kedvének. Az állandó polgárháborús helyzet lehetőséget teremtett idegen hatalmak térnyerésének.
Az egyik ilyen hatalmat az oszmánok jelentették. A 13. század végén Nyugat-Anatóliában megjelenő török törzs alig száz évvel később, 1389-re már több mint 260 ezer km2-t tartott felügyelete alatt. A bizánciak csak Bursza, Nikaia és Nikomedia elfoglalása után kezdték komolyan venni az ellenféllé váló törzseket. Az oszmánok előretörésében több tényező játszott közre, ezek közül az egyik legfontosabb a balkáni államok megosztottsága volt. A folyamatos háborúskodásban a szemben álló felek szívesen alkalmazták az oszmán katonákat zsákmány vagy zsold fejében. Amikor 1354-ben a már európai területen fekvő Gallipolit is elfoglalták, nem lehetett őket rávenni a távozásra. 1365-ben I. Murád szultán (1360-1389) már Drinápolyba (Edirne) helyezte át a székhelyét.
|
Amit sikerült 50 évvel elodázni: Konstantinápoly eleste, 1453 |
A történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a keresztény Európa milyen mértékben észlelte az oszmánok jelentette veszélyt. A Balkán ugyanis mindig "puskaporos hordó" volt, az egyház számára is ingoványos területet jelentett a görög-keletiek és a bogumil eretnekek miatt. A térség történetében fontos szerepe volt a Magyar Királyságnak, így a Szentszék számított is a magyar király térítéseket célzó tevékenységére. I. (Nagy) Lajos király számos hadjáratot indított a déli határokon túlra, de áttörő eredményt nem tudott elérni. A térítések nagyrészt kudarcba fulladtak, a szerzetesek pedig csak katonai segítséggel tudtak eredményesen működni. A magyar király a Duna mellett bolgár területeken fekvő vidini bánság kialakításával egy hídfőállás létrehozására törekedett. Ezt azonban 1368 végére az utánpótlási nehézségek és az állandó támadások miatt fel kellett adnia. Jól jellemzi a bonyolult helyzetet, hogy a magyar király harcolt a törökök ellen is, bár ők a havasalföldiek csapatait erősítették.
- Akik átrajzolták a Balkán térképét
- Kétségbeesett levelek a világ egykori fővárosából