A hiteleshelytől a közjegyzőig: 825 éves írásbeliség
2006. szeptember 18. 11:00
<
A hiteleshelyek hivatali funkciói
A 11-12. századi Magyarországon ki-ki szóban intézte ügyes-bajos dolgait, s ha később vita támadt, az ügyletnél jelen lévő tanúk emlékezetére hagyatkoztak. Ez a rendszer természetes korlátai ellenére is működőképesnek bizonyult. Jellegzetes alakja e szóbeli ügyintézésnek a poroszló, egy személyben a bíróság határozatainak végrehajtója és ugyanakkor a hiteles tanú is. A bíróság állandó alkalmazottja.
|
Hunyadi János kormányzó adománylevele |
Tekintélyüket növelte, hogy csakhamar a királyi hatalom és annak helyi képviselői is a hiteleshelyekhez fordultak, ha valamely ügyben közhitelű tanúbizonyságra volt szükségük. A hiteleshelyek így fokozatosan kiszorították a hivatali ügyintézésből az írásbeliség előtti korszak jellegzetes alakját, a poroszlót. A poroszló helyébe a hiteleshelyi megbízott lépett: ő "hivatalos tanúja" volt valamely, a hatóság kirendelt embere által lefolytatott eljárásnak.
Kiadványaikat a hiteleshelyek gondosan őrizték teljes szövegű másodpéldányok vagy tartalmi kivonatok formájában, és hamar megjelent az a szokás is, hogy magánszemélyek a hiteleshelyek őrizetére bízták a saját okleveleiket. A hiteleshelyek a 19. századig működtek, és levéltáraik pótolhatatlan információtömeget tartalmaztak a korábbi időszakok birtokügyeiről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
