A hiteleshelytől a közjegyzőig: 825 éves írásbeliség
2006. szeptember 18. 11:00
A 12. század végére a korábbi szokásokat új gyakorlat váltotta fel: bizonyos egyházi intézmények magánszemélyek kérésére okleveleket állítottak ki különféle jogügyletekről, illetve hatóságok utasítására hivatalos eljárásokról. Az ekkor kialakuló hiteleshelyeknek fontos szerep jutott az írásbeliség társadalmi szerepének megerősödésében is.
A királyi kancellária kialakulása az udvarban
A magyar királyok már Szent István ideje óta állítottak ki okleveleket. Igaz, a 11-12. században ez kivételes eseménynek számított, inkább szóban intézték az ügyeket. Ha mégis oklevél kiállítására került sor, az meglehetősen rendszertelenül, az alkalom szülte körülményekhez igazodva történt. Az is megesett, hogy az oklevél elnyerője maga nyújtotta be a már kész oklevelet a királyi jóváhagyást biztosító megpecsételésre.
|
III. Béla a Képes Krónikában |
Ebből az intézményből vált ki az 1180-as években a királyi pecsét őrének, a kancellárnak a hivatala. Kizárólagos feladata az volt, hogy a király nevében és pecsétje alatt iratokat bocsásson ki. Ez a fejlemény nyilván összefüggésben állt III. Béla álláspontjával, aki egy 1181. évi oklevelében a király előtt tárgyalt ügyek írásba foglalásának szükségességét hangoztatta.
Az első ismert kancellár Adorján (ó)budai prépost volt, s a későbbiekben is általában magas egyházi méltóságok töltötték be ezt a bizalmi állást. Az iroda tényleges irányítója utóbb az 1209-ben feltűnő alkancellár lett. Mellette jegyzők és írnokok végezték az oklevelek kiállítása körüli tennivalókat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
