A gdansk-i születésű kutató élete nagy részét Hollandiában élte le. Apja Amszterdamba küldte kereskedelmi tanulmányokat végezni, de érdeklődése hamar a természettudományok felé fordult. 1709-ben feltalálta az alkoholos, 1714-ben a higanyos hőmérőt, s megalkotta a nevét viselő hőmérsékleti skálát. Ezen az egyik alappontot, a jég olvadáspontját 32 Fahrenheithez, a másikat, (először az emberi test hőmérsékletét, később) a víz forráspontját 212 Fahrenheithez rögzítette. Így a két alappont közti távolság 180 Fahrenheit, szemben a 100 Celsius-fokkal. Tehát 1 Fahrenheit hőmérséklet 5/9 Celsius-fok hőmérsékletnek felel meg Celsius skáláján. Hőmérőjét a gyakorlatban ma már csak az Egyesült Államokban használják, tudományos téren kizárólag Celsius skáláját alkalmazzák. Felismerte, hogy a folyadékok forráspontja a légnyomástól függően változik. Hágában halt meg 1736. szeptember 16-án.