A királypárti és nacionalista politika híveként az Action Francaise alapító tagja (1898), azonos című lapjának Külpolitikai krónikáját vezette, s társalapítója volt a Revue Universelle-nek. Világos stílusú, logikusan szerkesztett történelmi és politikai esszéiben Franciaország múltját és jelenét, az európai politikai helyzet várható következményeit elemezte. 1935-ben a Francia Akadémia tagja lett. Remek politikai esszéket írt. Nagy politikai éleslátásáról tett tanúbizonyságot, amikor Az agadiri fordulat és a Keleti háború (1913) című művében megjövendölte a világháború elkerülhetetlenségét. A diktátorok című munkájában Hitlert parodizálta. Legismertebb műve a Franciaország története. Írt regényt is, Jaco és Lori című művében két papagáj párbeszédének formájában elemezte a XX. század eleji francia történelem eseményeit. Jelentősek történelmi tanulmányai, kivált a Napóleon és A harmadik köztársaság címűek, és novellákat is írt.