Debreceni diákok leideni peregrinációja a XVII.-XVIII. században
2005. november 23. 19:52 Bozzay Réka
Felsőbb hatósági rendelkezések a külföldi akadémiák látogatásáról
A debreceni diákok külföldi egyetemeken való tanulását a XVII.- XVIII. században a magyarországi református egyház-ezen belül is a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium professzori kara -, a XVIII. századtól kezdve a Helytartótanács - is - szabályozta. Az egyházi szabályozások érintették a hitelvek, rektori tevékenységek és pénzügyek; a helytartótanácsi határozatok az akadémiajárás engedélyezésének kérdését.
A magyar református egyház igyekezett magát távol tartani a nyugat európai egyházakban jelentkező - a nálunk elfogadott ortodoxiától eltérő - újító mozgalmaktól. Az egyház hitvallásának alapját a `helvetica confessio`(1566) és a heidelbergi cathecismus`(1563) jelentette. Minden ettől eltérő állásfoglalást üldözött, a külföldi akadémiákról hazatérőket `megvizsgálta`, akiket bűnösnek találtak, exkommunikálták.
A leideni akadémián jártak különösen az armininanismus vádjával találhatták szemben magukat. A leideni egyetemen tanító teológus professzorok Arminius és Gomarus teológiai vitájában a dordrechti zsinat hozott döntést 1618-19-ben: Gomarus álláspontját fogadva el Arminiust és híveit eretneknek nyilvánították, követőiket üldözték. A magyar református egyház képviselői ugyan nem jelentek meg a dordrechti zsinaton, határozatát magukra nézve azonban kötelezőnek tartották, így az arminianismus bűnébe esett teológusokat megbüntették. Azért, hogy elejét vegyék e tan további terjedésének a nyírbátori közzsinat 1631. szeptember 7-én kelt végzésében kikötik, hogy `csak olyanok ajánltatnak a patrónusoknak (akik) (...), a helvét hitvallással ellenkező mindenféle szektáktól, véleményektől pl. arminianismustól óvakod(nak)`.
E határozatnak kevés foganatja lehetett, mivel az 1638. szeptember 23-án Debrecenben a tiszáninneni és túli esperesek félköz zsinatát `azon újítások megelőzése végett (tartották), a melyeket a némely Ángliában és Hollandiában összeesküdt - conspiratio - magyar alumnusok akarnak az egyházba behozni.`
A következő végzést hozta a zsinat: `Ezentúl a tiszáninneni és tuli akadémikusok semmiféle egyházi hivatalba sem bocsáttatnak mindaddig, míg visszajövetelök után hitökről, tudományokról, keresztyéni magukviseletéről bizonyságot nem tesznek s esküvéssel s nevök aláírásával nem kötelezik magokat, a követendő feltételek megtartására.` Az aláírás szövege a következőket tartalmazza: `Én N.N. lelkiösmeretem bizonysága szerint az egyház ezen fentebbi határozatának szabad akarattal s minden csalárdság nélkül aláirok s magamat annak megtartására kötelezem; ugy segéljen engem a hármas egy Isten.`
A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára a zsinati végzéseken kívül őrzi azoknak a neveit, akik aláírták e határozatokat: 1632 és 1659 között összesen 64-en, ebből 37-en lettek leideni diákok. Az egyház tehát nem véletlenül éppen azokkal íratta alá ezt a reversálist, akik a németalföldi akadémiákat- közülük is a leidenit- kívánták felkeresni.
Az arminianismus kérdésével még egy félközzsinat foglalkozik Tokajban 1646. február 14-én, mely azt a határozatot hozza, hogy `Az académiákban fölmenendő iffiaknak, a pomotiora való pénzt addig kezekhez nem kell adni, valameddig meg nem esküszik azon, hogy az helvetica confessioban és az heydelbergai cathecesisiben befoglaltatott tudománnyal ellenkező tudományt nem tanúl; nevezet szerént socinianismust, armenianismust, anabaptismust, puritanismust. Az Magyarországban lévő eccláknak vernalis praxisa ellen, semi ujitast ha nem teszen.`
Támogasd a 
szerkesztőségét!
