Bizarr labdajáték jelentette a legnagyobb szórakozást Tikal népének
2024. július 3. 14:20 Múlt-kor
Évszázadokon át tartó rejtőzködés
A város távol került a civilizációtól, és sokáig csak a véletlennek köszönhetően akadt rá néhány kalandor. Feltehetően Andrés de Avendaño ferences szerzetes volt az első európai, aki 1696-ban megcsodálhatta a város romjait, anélkül hogy tudta volna, milyen kincsre bukkant.
A guatemalai Petén tartomány két elöljárója, Modesto Mendez és Ambrosio Tut 1848-ban talált rá Tikal romjaira.
A várost számos kutató kereste fel a 19–20. század fordulója környékén, ám korántsem tartották be mindannyian a mai régésztől már elvárt állagvédelmi előírásokat. A romoknál kétszer is megforduló osztrák Teobert Maler például az egyik palotában szállt meg, és még a monogramját is belevéste az ajtókeretbe.
Dr. Edwin M. Shook amerikai régész és munkásai egy sírkövet emelnek meg az I. Templom mészkő lépcsői előtt 1959-ben. Shook volt a vezetője a Pennsylvaniai Egyetem csapatának, amely megkezdte Tikal érdembeli régészeti feltárását.
A valódi tudományos kutatás 1956-ban a Pennsylvaniai Egyetem kutatóinak irányításával kezdődött meg Tikalban. A régészek az azóta eltelt több mint fél évszázadban jelentős eredményeket értek el a város feltárásával kapcsolatban, és a kutatóknak – a közép-amerikai kultúrák közül egyedüliként – a maják sztéléken és épületek falain olvasható hieroglif írását is sikerült megfejteniük.
A Guatemala jelképévé váló Tikalt az UNESCO 1979-ben a világörökség részének nyilvánította.
A dzsungellel benőtt területnek különös bájt kölcsönöz, hogy különleges állatfajok – többek között tapírok, tukánok, jaguárok és aranypapagájok – otthona.
A romváros 2012-ben elsősorban a világvége-őrületnek köszönhetően került be a híradásokba, ám a felfokozott érdeklődésnek negatív hozadékai is voltak. A tiltás ellenére többen is felmásztak a Maszkok Temploma (II. Templom) tetejére, és néhány helyen helyrehozhatatlanul megrongálták az építményt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
