Bizarr labdajáték jelentette a legnagyobb szórakozást Tikal népének
2024. július 3. 14:20 Múlt-kor
Végzetes klímaváltozás
Bár esztétikai szempontból kétségkívül a piramisok jelentették a tikali építészet csúcsteljesítményét, a funkcionális aspektusokat figyelembe véve csak másodrangúnak bizonyultak. Mivel az év egyharmadában egy szem eső sem esett Tikalra, kulcsfontosságú volt, hogy megfelelő víztározó és szabályozó rendszert építsenek ki a városban.
A 2012-ben feltárt, klasszikus maja korszak idején működő, nyolcvan méter hosszú, hatvan méter széles és tíz méter magas építmény a kutatók szerint akár 80 millió liter víz tárolására is alkalmas lehetett.
Ha az építmény túlságosan megtelt, egy „kapcsolóállomással” lehetett leereszteni a felesleges vízmennyiséget. A várostervezők még a központi, lekövezett városrészeket is úgy alakították ki, hogy területükről a víztározókba jusson a lehulló csapadék.
Harcra készülő maja harcosok
Tikal azonban nem kerülhette el végzetét. Bár Jasaw fia, Yik'in Chan K'awiil még visszaverte az ellenséges városok támadásait, és nagyszabású építkezésekbe kezdett, Tikal hamarosan ismét a hanyatlás útjára lépett.
A 9. század elején félbeszakadtak az építkezések, és az utolsó emlékművet hosszú szünet után 869-ben emelték.
A lakosságszám a 9. században rohamosan csökkenni kezdett, és a város, amelyet hatalma csúcspontján legalább 30–60 ezren, de nem kizárt, hogy 100 ezren laktak, a 10. századra teljesen elnéptelenedett.
Bár lehetséges okként a tengeri szállítás szárazföldi kereskedelemmel szembeni térhódítása, a folyamatos erdőirtás, valamint egy pusztító járvány is felmerült, a város a kutatások szerint elsősorban a klímaváltozás áldozata lett. A kilencedik századtól egyre kevesebb eső esett a térségben, Tikalt hosszan tartó aszály sújtotta, és természetes ivóvízforrások hiányában a katasztrófát már a fejlett gát- és csatornarendszer sem volt képes megakadályozni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
