Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Bármelyik magyar a Gulágon találhatta magát 1945 telén

2015. december 22. 13:39 MTI

Hetvenegy éve, 1944. december 22-én adta ki a Vörös Hadsereg azt a parancsot, amelynek alapján Magyarországról málenkij robotra, "kis munkára" hurcoltak el férfiakat és nőket a Szovjetunióba. A "kis munka" évekig évig tartó kényszermunka - romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. - volt a Szovjetunióban. Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a többség 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került.

<

Csak egy kis munka

A moszkvai vezetés már a második világháború alatt terveket dolgozott ki arra, hogy a Szovjetuniót megtámadó országok hogyan téríthetik meg az általuk okozott károkat. Az elképzelések között - amelyek kidolgozói között a legújabb kutatások szerint ott volt a magyar közgazdász Varga Jenő is - szerepelt, hogy a legyőzöttek ne csak anyagi javakkal fizessenek, hanem munkaerejükkel közvetlenül is vegyenek részt a Szovjetunió újjáépítésében.

A Vörös Hadsereg, amely 1944 szeptemberében lépett a trianoni Magyarország területére, december 22-én adta ki 0060 számú parancsát, ez rendelte el a 17-45 év közötti munkaképes német származású férfiak és a 18-30 év közötti munkaképes német származású nők mozgósítását. Eszerint hadbíróság elé kerülnek, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, és családtagjaikra, továbbá "bűntársaikra" is szigorú megtorlás vár. Az utasítást végrehajtó szovjet belügyi katonák - bár a létszámot kizárólag német nemzetiségűekkel kellett volna feltölteniük - válogatás nélkül elvittek mindenkit, számukra csak az volt fontos, hogy összetereljék a parancsnokaik által meghatározott számú embert a kényszermunkára.

Az események leírásakor a történészek sokszor csak az egyre fogyatkozó számú túlélők legendává szövődő visszaemlékezéseire hagyatkozhatnak. A szájhagyomány szerint az "orosz" katonák megnyugtatásul azt ismételgették: "malenkaja rabota", azaz kis munka. Az oroszul nem tudó érintettek ezt "málenkij robotnak" értették, s a kifejezés így honosodott meg. A katonák nemegyszer igazoltatás címén állították meg a járókelőket, akiket aztán teherautókra ültettek és elvittek, sorsukról hozzátartozóik semmit sem tudtak meg.

A "kis munka" évekig évig tartó kényszermunka - romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. - volt a Szovjetunióban. Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a többség 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kommunista magyar, csehszlovák, román, szovjet kormányoktól segítséget nem kaptak, a magyar hivatalos szervek a kényszermunkát "hadifogolyügyként" kezelték.

Az elhurcoltak növekvő száma miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz érkezett kérelmek hatására a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság már 1945. március 18-án rendeletet adott ki a "Vörös Hadsereg által elszállított" emberek összeírására. A foglyok szabadon bocsátását azonban csak akkor lehetett volna kezdeményezni, ha a családtagok megadják a fogoly pontos szovjetunióbeli címét, ami persze egyenlő volt a lehetetlennel.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Bármelyik magyar a Gulágon találhatta magát 1945 telén

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tél: Szoknyával a politikában

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra