Távoli álom még a neandervölgyiek klónozása
2026. július 11. 07:55 Múlt-kor
A neandervölgyi ember klónozása a jelenlegi tudományos ismeretek és technológiai fejlettség mellett nem valósítható meg - mutatja be egy, a Popular Science magazinban megjelent elemzés. A neandervölgyiek „feltámasztása” körüli sajtóhírekkel szemben a szakértők rámutatnak: a teljes, ép genom hiánya, valamint a biotechnológiai folyamatokkal járó etikai kockázatok áthidalhatatlan akadályt jelentenek a faj mesterséges újjáélesztésében.
A köznyelvben „de-extinction” néven emlegetett folyamat, azaz a kihalt fajok klónozása vagy visszaállítása, az utóbbi időben fokozott médiaérdeklődés középpontjába került. A Colossal Biosciences biotechnológiai vállalat 2024-ben jelentette be, hogy sikeresen létrehozta az első kihalt farkasfajhoz, az ősi rémfarkashoz (dire wolf) köthető egyedeket.
A tudományos közösség ugyanakkor rámutatott, hogy a folyamat nem tekinthető valódi visszahozatalnak: a cég mindössze a szürke farkas genomjának 14 génjét módosította a 19 ezres állományból. Ez a 0,073 százalékos változás csupán morfológiai különbségeket - például eltérő szőrzetet és testméretet - eredményezett, de a létrehozott állatok genetikai értelemben távol állnak a valódi, tízezer éve kihalt ragadozóktól, mivel a két faj közötti genetikai távolság meghaladja a farkasok és a sakálok közötti különbséget.
A klónozás technológiai alapja az 1996-ban megismert eljárás, amely során egy testi sejt sejtmagját egy petesejtbe ültetik, létrehozva az eredeti egyed genetikai mását. A neandervölgyi ember esetében azonban a legfőbb akadály az ép, teljes értékű DNS-minták hiánya. Bár a neandervölgyi genomot a kutatók az elmúlt évtizedekben részleteiben már feltérképezték, a földben tízezer éve fekvő leletek DNS-állománya súlyosan károsodott. A teljes genom mesterséges laboratóriumi előállítása - a jelenlegi technológiákkal - megoldhatatlan feladat, mivel a gének működésének komplex rendszere, valamint az élő szervezet környezeti tényezők által befolyásolt génkifejeződése a mai napig nem ismert teljes egészében.
A genetikai korlátokon túl az etikai kérdések is jelentős súllyal esnek latba. A neandervölgyi ember a Homo nemzetség tagjaként közeli rokonságban áll a modern emberrel, így esetleges „újraalkotása” ugyanazokat az etikai aggályokat veti fel, mint az emberi klónozás kérdése. Az állatkísérletek tapasztalatai szerint a klónozott egyedek esetében az életképesség és a túlélési arány rendkívül alacsony, gyakoriak a fejlődési rendellenességek és a súlyos egészségügyi problémák.
A szakértők emellett felhívják a figyelmet az egyéniség sérülésének veszélyére is: a klónozott egyed identitásképzése és önmagához való viszonya kiszámíthatatlan terhet jelentene. A paleolit régészet számára ezért a kutatások iránya továbbra is a múltbéli életmód, a táplálkozás és a környezeti adaptáció vizsgálata marad, az őskori maradványok és tárgyi emlékek alapos, tudományos elemzésén keresztül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
