Ő maga nehezen fogant meg, ellenben rengeteg utódott nemzett az Isten ajándékának tartott Napkirály
2020. október 22. 08:40 Hámori Nagy Zsuzsanna
Isten ajándéka: XIV. Lajos
Egyes protestáns értelmiségiek, mint például a híres holland jogász, Hugo Grotius élcelődtek ugyan e megnyilvánuláson, a pátens, majd Ausztriai Anna terhességének kihirdetése olyan közel esett egymáshoz, hogy a franciák ok-okozati összefüggést láttak a két eseményben és kitörő örömmel fogadták „az isteni beavatkozás” hírét.
A királyné várható szülése előtti napokban a párizsi klérus nyilvános imádkozásba kezdett az újszülöttért, akit ekkortól fogva a „Dieudonné”, azaz Isten ajándéka melléknévvel illettek leendő alattvalói, és a megrendült XIII. Lajos is az „Úr Isten csodálatos kegyelmi ajándékának” nevezte fiát. Megszületésekor napokig zengett a Te Deum a templomokban, és folyt a tűzijátékos ünneplés Párizsban. A trónörökös élete azonban kezdettől fogva a nyilvánosságra is tartozott: Lajos, Isten ajándéka már élete második napján audiencián „fogadta” alattvalói egy részét, például a párizsi parlament delegációját.
A király büszke apaként többször is visszatért a gyermekszobába gyönyörködni fiában, aki egy foggal született, és akihez mohósága miatt később az egyik szoptatós dajkát kellett hívni a másik után. Feleségével szemben azonban a csodálatos események hatására sem enyhültek még meg ekkor a király érzései: a hosszas vajúdás során állítólag az a mondat is kicsúszott a szájából, hogy már azzal is elégedett lenne, ha csak a gyermek maradna életben.
XIV. Lajos megszületése után kísérete unszolására végül futó csókot lehelt Ausztriai Anna ajkára, aki a trónörökös biztosításával megmenekült a teljes kegyvesztettségtől és attól, hogy férje eltaszítsa magától. A királyi párnak ezek után két évvel később még egy fia született, Fülöp, Anjou hercege.
Az uralkodópár közötti viszály 1642-re valamelyest enyhült, amikor a korábbi intrikusok vagy rács mögé kerültek, vagy meghaltak. A szűken vett királyi család – XIII. Lajos, Ausztriai Anna, Lajos és Fülöp hercegek – azonban már csak rövid ideig, a király 1643 tavaszán bekövetkezett haláláig lehettek együtt, így a trónörökös Lajos nem igazán ismerhette meg apját.
Annyi azonban tudható, hogy apaként XIII. Lajos büszke volt elsőszülöttjére, érzékeny minden fiúi szeretetnyilvánításra, ugyanakkor féltékeny arra a bizalomra, amellyel a kisfiú anyja felé fordult. A kortársak pedig nem mulasztották el feljegyezni azt a túláradó anyai szeretet, amellyel Ausztriai Anna körülvette fiait már a király halála előtt is. A királyi szülők arról is gondoskodtak, hogy kivonják a fiaikat minden, kettejük közötti esetleges vitából.
Ha hinni lehet az életrajzíróknak, XIV. Lajos a későbbiekben is a közös pontot kereste szüleiben és a közös tulajdonságaikra: kötelességtudatukra vagy hithű katolikus voltukra emlékezett vissza szívesen. XIII. Lajos hosszúra nyúló, hathetes haldoklása után, a királyi végrendeletben foglaltaknak megfelelően az Isten ajándékaként érkezett gyermek anyja régenssége alá került, keresztapja és nevelője pedig az a Mazarin bíboros lett, aki az államügyeket vezette Richelieu bíboros halála után és a Napkirály kiskorúsága idején, valamint nagykorúsága első éveiben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
