Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból
2020. február 4. 16:39 Múlt-kor
„A kólikára”
A könyv számos megoldást tartalmaz a gyermekek hasfájásának csillapítására, ezek nem mindegyike volt ópiumalapú. A ma keménydrognak minősülő recepteket azonban talán még mindig szívesebben alkalmazná a legtöbb szülő, mint a következőt.
A folyamat legkevésbé ízléstelen része az, hogy sült galambürüléket kell a gyermek hasára kenni. Ezután ugyanis a szerencsétlen betegnek beöntést kell adni, amely állhat „forró tejből, vagy főtt kásából, vagy kamillából, vagy egy zsák homokból, vagy forró csempéből”.
A mű egyéb szakaszaiban viszont a melegített zsák homok vagy csempe a hasra külsőleg helyezendő – hogy hány gyermeknek kellett amiatt a fenti beavatkozáson átesnie, mert a szülő csupán ezt az egy bejegyzést olvasta el, nem tudni.
A gyermeki hasfájás e „kezelésének” utolsó része egy különös szófordulatban maradt fenn az angol nyelvterületen.
Egy különleges eszköz segítségével dohányfüstös „beöntést” ír ugyanis elő – a dohányfüst egy újabb olyan anyag volt, amelyet minden bajra való gyógyírnak tartottak, és az epilepsziától kezdve a vízbefúlt emberek újjáélesztéséhez alkalmazták a végbélen át.
Napjainkban a „to blow smoke up one’s arse”, azaz füstöt fújni valakinek a fenekébe a hazudozást, ugratást, illetve az alaptalan dicsekvést jelenti.