Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból
2020. február 4. 16:39 Múlt-kor
„A vérzés elállítására”
E különös szer leírásának sajátossága, hogy nem teszi világossá, pontosan milyen vérzésről is van szó. A nagyobb gond az, hogy fő hatóanyaga a már említett „fehér ólom”, amely érösszehúzó hatásával valóban képes a vérzés átmeneti enyhítésére.
Számos orvos alkalmazott ólomtartalmú készítményeket a műtéti vérzés csillapítására még a 19. században is, azonban a The Book of Phisick egyáltalán nem említ semmiféle sebet:
„Készíts lenből párnázatot, mártsd a[z ólmos] vízbe és tedd a has hajlatába. Ha ez nem hat, akkor egyet-egyet mindkét csuklóra és mindkét talpra is.”
A későbbi hasonló irodalom alapján feltételezhető, hogy belső vérzésre gondoltak a szerzők. A 170 évvel később íródott Materia Physica című kötet a szintén mérgező „ólomcukrot” (ólom(II)-acetátot) javasolja a legkülönfélébb belső vérzésekre.
Az effajta vérzések okainak kezeléséhez azonban – mint például a tífusz, a vese működészavarai, vagy akár a vetélés – többre lett volna szükség, mint a tünetek csillapítása.