Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból

2020. február 4. 16:39 Múlt-kor

„Kellemes tisztítás”

Napjainkban is elterjedt bölcsesség, hogy a betegségekből való kigyógyulás kulcsa a szervezet szó szerint való megtisztítása, főként, ami az emésztőrendszert illeti.

A 19. század előtti orvoslásban rendkívül gyakori volt az úgynevezett „purgatív” szerek használata, olyan esetekben is, amikor a betegségnek aligha volt köze az emésztőrendszerhez.

A The Book of Phisick többféle hashajtó hatású gyógykészítmény receptjét is tartalmazza. A „legkellemesebb” típus az úgynevezett „manna” (ebben az esetben a mannakőrisnek is nevezett virágos kőrisfa szárított nedve) és citromlé keveréke.

Ha azonban az embernek olyan erős hajtószerre volt szüksége, amely alkalmas a bélférgek kihajtására – ezek rendkívül gyakran keserítették meg az emberek életét a modern permetezőszerek bevezetése előtti időkben –, a „manna” helyett aloét alkalmaztak.

A növény zselés állagú belsejét tabletta formájában is fogyasztották. Habár manapság az aloét főként bőrápolásra használják, egyes tanulmányok szerint az emésztőrendszer gyulladásos megbetegedéseivel szemben is hatékonyan alkalmazható.

Habár a 18. században a különféle hashajtókat is szinte mindenre alkalmas csodaszernek tekintették, sok megbetegedés esetében éppen negatív hatást értek el használatukkal: az eleve vízhiányos szervezetet tovább szárították, miközben egy légúti betegséggel szemben aligha volt érdemi hatásuk.

1. „A veszett kutya harapására”
2. „Az arc fekete férgeinek megölésére”
3. „Fehér ólmos pakolás”
4. „Kellemes tisztítás”
5. „Gyógyír a mellben kialakult rákra”
6. „A vérzés elállítására”
7. „Jóféle gyomorcseppek, melyek a hasfájást is nyugtatják”
8. „A kólikára”
9. „Szélütésre”
10. „Eskór”
11. „Gyermekek vonaglásos rohamaira”
12. „A szemben lévő foltra”
13. „A felesleges szőr eltávolításához”
14. „A fejfájásra”
15. „A hátsó fertály kicsiny fehér férgeire”