Az egyház és a népharag egyaránt veszélyt jelentett egykor a dogmákat megkérdőjelező tudósokra
2021. június 23. 11:58 Múlt-kor
Tudósnak lenni évszázadokon át meglehetősen veszélyes hivatásnak számított. A szellem emberei az intézményesített hiedelmek folyamatos megkérdőjelezésével olykor az életükkel játszottak. Veszély főként a formabontó teológiai gondolatok megfogalmazásában rejlett: Szervét Mihálynak és Giordano Brunónak is „eretnek” nézetei miatt kellett meghalnia. A kémia területén úttörőt alkotó Antoine Lavoisier esete kilóg a sorból: neki a népharag lett a veszte.
Máglyák lángjával megvilágított örömhír
Az aragóniai születésű, kortársai által makacs, nehéz természetű emberként ismert Szervét Mihály a kibontakozó reformáció korának egyik legizgalmasabb alakja volt. Intellektuális türelmetlenségére jellemző, hogy a teológia mellett a matematika, csillagászat, meteorológia és a jogtudomány területén is munkálkodott, nem mellesleg pedig orvosként tevékenykedett.
Pályafutását V. Károly gyóntatója, Juan de Quintana pártfogoltjaként kezdte, ám hamarosan magáévá tette a protestantizmus Biblia elsődlegességéről vallott elveit. Nézetei azonban radikálisan különböztek a kor „fősodorbeli” protestantizmusától. Az 1530-as évek elején megjelent első, a katolikusokat és a protestánsokat is megbotránkoztató művei megjelenését követően egy időre visszavonult a teológiától. Michael Villanovanus (Michel de Villeneuve) néven számos területen folytatott tanulmányokat, majd a dél-franciaországi Vienne-ben telepedett le, ahol a helyi érsek háziorvosa lett.
1546-ben Szervét levelezésbe kezdett Kálvinnal, és nem finomkodott, ha a genfi prédikátor nézeteinek kritikájáról volt szó. A kettejük közötti rivalizálásra jellemző, hogy Szervét 1553-ban megjelent fő művének címe, a Christianismi restitutio (A kereszténység helyreállítása) Kálvin Christianae religionis institutio című munkájának kifordítása. Szervét ebben a munkában fejtette ki legalaposabban nagy vitát kiváltó nézeteit. Elutasította az általa az ókori mitológia alvilági kutyájáról Háromfejű Cerberusnak elnevezett szentháromság tanát, tagadta Krisztus örökkévalóságát, és vallotta, hogy a tudatosan vállalt újjászületés a keresztség lényege, vagyis elvetette a gyermekkeresztelést.
Szervétet néhány hónappal könyve kinyomtatása után letartóztatták, miután egy Genfben élő francia nemes, Guillaume de Trie levélben hívta fel a Lyonban élő, buzgó katolikus unokaöccse figyelmét arra, hogy Villanovanus doktor és az eretnek tanokat hirdető Szervét ugyanaz a személy. Az unokaöcs gyóntatópapja pedig nem volt más, mint a lyoni inkvizíció vezetője. A hatóságoknak Kálvin is segített, aki elküldte a Szervét által neki írt leveleket, valamint főművének – Szervét által – polemizáló széljegyzetekkel telerajzolt példányát, ez pedig már elegendő alapnak bizonyult az orvos-teológus elítéléséhez.
A tudósnak elsőre sikerült megszöknie az inkvizíció fogságából, ám tisztázatlan okokból Genfbe utazott, sőt, még abban a templomban is megjelent, amelyben Kálvin prédikált. Szervétet ismét elfogták, és a genfi kistanács több svájci város egyházainak egyetértésével máglyahalálra ítélte. Kálvin kérvényezte, hogy Szervét életének kard által vessenek véget, de végül maradtak a máglyahalálnál. Az ítéletet 1553. október 27-én hajtották végre. A máglyacölöp megpillantásakor Szervét a földre borult imádkozni, amit az őt a vesztőhelyig kísérő lelkész úgy értelmezett, hogy megszállta az ördög. Könyveit vele együtt az oszlophoz kötözték, fejére kénnel beszórt szalma- és lombkoronát tettek.
Szervét tragédiája, hogy bár Kálvin János gyakorlatilag Antikrisztusnak tekintette a pápát, abban nem volt vita köztük, hogy a spanyol orvos-teológus halált érdemel. Kritikus hangok egyedül Bázelben jelentek meg. Egy pamfletben azt írták a genfi egyházról, hogy „máglyák lángjával világítja meg az örömhírt”, a Genfből korábban Kálvin által száműzött bibliatudós, Sebastian Castellio pedig Martinus Bellius álnéven megírta De haereticis című munkáját, a vallási tolerancia és a véleménynyilvánítás szabadságának kiáltványát: „Ki az eretnek? Mindenki, aki nem követi a mi meggyőződésünket”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
