Az egyetlen magyar, aki elhódította az Aranylabdát
2016. szeptember 15. 12:22 MTI
Albert Flórián, a Ferencváros és a válogatott csatára, háromszoros gólkirály, a magyar futball egyetlen aranylabdása, a Nemzet Sportolója szeptember 15-én lenne hetvenöt éves. Albert látványos és eredményes játékával, szerény, jó modorú személyiségével jelenséggé vált, amit alkotott, felbecsülhetetlen érték. "Az Aranycsapatba is befért volna" - mondta egyszer róla Szepesi György, a legendás sportriporter. Nem véletlen, hogy 2007 decemberében az ő nevét vette föl a Ferencváros Üllői úti stadionja.
A vidéki gólkirály
A szerb határ közelében, a Bács-Kiskun megyei Hercegszántón született 1941-ben. Édesanyját korán elvesztette, nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre, az akkor a Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott, és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt. Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen az ő két góljával győztek.
Amatőr sportolóként "kereső" állása a Magyar Távirati Irodánál volt, ahol 1959 és 1967 között a sportosztályon gyakornokoskodott, és igyekezett elsajátítani az újságírás alapelemeit. Főnöke, Hoffer József, a későbbi szövetségi kapitány szerint kétségtelenül tehetséges ifjoncnak bizonyult az írógép mögött is: jó meglátás, gazdag szakmai észrevételek élénkítették írásait. Nem jött zavarba, ha német vagy szláv nyelven folyt a társalgás, amelyhez azután hozzávette az angol nyelv alapismereteit is.
A Ferencváros csapatában 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett. Négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), 1972-ben kupagyőztes, 1960-ban, 1961-ben és 1965-ben gólkirály, 1965-ben tagja volt - az UEFA-kupa elődjének számító - Vásárvárosok Kupáját (VVK) elhódító csapatnak, amely a döntőben a Juventus ellen nyert. Flórit 1966-ban és 1967-ben idehaza az év labdarúgójának választották.
Az utánpótlás válogatottban 17 alkalommal játszott, a nagyválogatottban először 1959. június 18-án rúgta a labdát, a nemzeti együttes mezét összesen 75 alkalommal húzhatta magára. Tagja volt az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Európa-bajnokságon szintén harmadik nemzeti együttesnek. A válogatottal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt. Chilében a vb gólkirálya volt (holtversenyben) 4 találatával. 1972-ben meghívták az Európa-válogatottba, 1968-ban és 1973-ban a világválogatott tagja lehetett. A "Császár" - ez volt az egyik beceneve - összesen 539 mérkőzésen játszott, és 391 gólt szerzett.
Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben - eddig egyetlen magyarként - elnyerte a France Football Aranylabdáját, a legjobb európai futballistát megillető elismerést. "Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség" - szólt az indoklás. Boldogságát fokozta, hogy néhány nappal korábban megszületett második gyermeke, a később szintén jeles labdarúgóvá érett ifjabb Albert Flórián.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
