Az aranymaszkok hálózata kapcsolta össze a balkáni közösségeket
2026. július 21. 10:34 Múlt-kor
Egy új régészeti elemzés cáfolja a mintegy 2600 éves balkáni aranymaszkok eredetével kapcsolatos eddigi nacionalista elméleteket. Stefanos Gimatzidis régész kutatása rávilágít, hogy a térségben feltárt páratlan temetkezési maszkokat nem egyetlen konkrét etnikumhoz vagy hódító birodalomhoz lehet kötni, hanem a rítus az évszakos vándorló pásztorkodás révén terjedt el az egymástól kulturálisan eltérő népességek között.
A tanulmány huszonöt teljes, arcot fedő aranymaszkot és több mint kétszázhatvan arany szájlemezt vizsgált meg, amelyek az Ohridi-tótól a Halkidikí-félszigetig terjedő régió különböző ásatásairól kerültek elő. A szerző elveti a görög és észak-macedón történetírásban évtizedek óta jelen lévő narratívákat, amelyek a leleteket - nemzeti identitásépítési célból - kizárólag a mükénéi hagyományokhoz, vagy az ókori peon és phrüg törzsekhez kötötték.
A szakember rámutatott: a mükénéi maszkok és a kora vaskori macedón leletek között ezeréves időbeli űr tátong, ráadásul a történelmi Makedónia magterületén, például Verginában, alig találtak ilyen emlékeket. Az új elmélet szerint a rítus elterjedését a pásztorkodó közösségek kis és közepes léptékű, évszakos vándorlása magyarázza, amit a régióban egyidejűleg megjelenő szürke, fényezett kerámiák földrajzi eloszlása is alátámaszt.
A leletegyüttesek felfedezése az első világháború idejére nyúlik vissza, amikor a macedón fronton harcoló bolgár, illetve a másik oldalon álló brit és francia csapatokhoz beosztott régészek véletlenül rábukkantak a trebenistai nekropoliszra. Az azóta eltelt évtizedekben, különösen az 1980-as években feltárt észak-görögországi Szindosz, majd Arhontiko és Gorna Porta lelőhelyein tucatjával kerültek elő hasonló aranytárgyak.
A feltárások alapján a halottak arcának aranylemezekkel való befedése egyfajta egységes temetkezési nyelvként funkcionált a Kr. e. 6. században: a férfiak sírjaiban a maszkok mellett bronzsisakok és vasfegyverek, míg a nők esetében gazdag ékszerek - nyakláncok és fülbevalók - kaptak helyet.
A most megjelent kutatás tudományos alapokon kérdőjelezi meg az ókori etnikai határok modern, merev értelmezését. A 20. század során Bulgária, Görögország, Észak-Macedónia és Szerbia is saját történelmi emlékezete részeként tartott igényt a leletekre.
Az új régészeti bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a Kr. e. első évezred derekán a balkáni térség kulturális és etnikai határai rendkívül képlékenyek voltak. Az arany halotti maszkok használata így nem egyetlen uralkodó elit hatalmi expanziójának a nyoma, hanem egy olyan közös szakrális szimbólumrendszeré, amely hosszú időn keresztül kapcsolta össze a régió etnikailag sokszínű közösségeit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
