Az aranykalitkában felnőtt II. Erzsébet mindig is vágyott a kihívásokra
2019. február 12. 15:41 Múlt-kor
A béke kihívásai
1945. április 30-án a szovjet csapatok bevették a Reichstagot. Hitler öngyilkos lett bunkerében, katonái pedig megadták magukat. Május 7-én a BBC egy zongorás szólóhangversenyt szakított félbe, hogy közölje, a következő nap lesz az európai győzelem napja (Victory in Europe Day). A háború véget ért.
A „VE-napon” a hercegnők szüleikkel és Winston Churchill-lel együtt jelentek meg a Buckingham-palota erkélyén az összegyűlt tömegnek integetni – Erzsébet a maga részéről katonai uniformisában. Az este során Margit felvetette, hogy menjenek ők is ki az utcára az ünneplő tömegbe. Szüleik végül engedtek, és a két lány útra kelt, Marion Crawford és több katonatiszt társaságában. Egészen a Park Lane-ig sétáltak, majd visszatértek a Green Parkon keresztül a palotához, hogy a tömeggel együtt skandálják: „A királyt akarjuk!” „Mindannyiunkat a boldogság és a megkönnyebbülés hullámai sodorták” – emlékezett vissza Erzsébet.
Az eufória tovatűntével a háború vége szürkének, keservesnek és szűkölködéssel telinek tűnt. „Az élelem, az üzemanyag és a ruházat a legfőbb beszédtémák” – írta ekkoriban VI. György. A királyt teljességgel kimerítette a háború, és nehezen talált vissza a békeidő mindennapjaiba. Ugyanakkor a népet csodálattal töltötte el a hercegnő, és egyre inkább őt látták szívesen kórházat felavatni, díjakat átadni és beszédet mondani. Elsöprő népszerűségnek örvendett: méltóságteljes volt, emellett háborús veterán, de még a fiatalság minden ragyogása is megvolt benne. A Cambridge-i Egyetem felvetette, hogy Erzsébet lehetne az első nő, aki tiszteletbeli diplomát kap az intézménytől, a palota azonban elutasította a felajánlást.
A Japán elleni háború végeztével 1946-ban Fülöp is visszaért Nagy-Britanniába, ahol tengerésztiszteket kezdett el oktatni Walesben. Ekkor kezdett el valóban udvarolni Erzsébetnek – vele és Margittal együtt vacsorázott a gyermekszobában, illetve elvitte őket étterembe vagy színházba. A továbbra is élő háborús megszorítások, a jegyrendszer mellett az országot felvillanyozta a kibontakozó uralkodói szerelem gondolata, és az esküvő lehetősége. A király és királyné kétkedve viszonyultak mindehhez, azonban már késő volt – Erzsébet már elhatározta, hogy Fülöphöz megy.
1947 februárjában a hercegnő életében először elhagyta hazáját, szüleivel és húgával együtt dél-afrikai körútra mentek. Itt ünnepelte 21. születésnapját, katonai díszszemlét tekintett meg, részt vett egy tiszteletére rendezett bálon, és beszédet intézett a birodalom lakosaihoz. Ebben megfogalmazta jövőbeli terveit: „Kijelentem Önök előtt, hogy egész életemet, legyen akár hosszú, akár rövid, az Önök szolgálatának szentelem.” Hosszú időt töltött a gyermekszobában, eddigre azonban 21 éves volt, a házasság küszöbén – és kevesebb mint öt évvel később, édesapja korai halálát követően pedig már királynő is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
