Angyal a pokolban: Andrássy Ilona, a lelkiismeretes ápolónő
2024. április 16. 14:20 Kulcsár Ádám
Vér áztatta padló
A helyszínen valódi hadi állapotokat talált. Minden hajnalban fegyverropogásra ébredt, látta, hogy a sebesülteket gyertyafénynél műtötték. Ő maga egy kiégett iskolai szobában talált fekvőhelyet, ahová pongyolájából készített függönyt, egy alkalommal pedig őt küldték fel a helyi templomtoronyba őrködni, miközben folyamatosan bujkált a hírlapírók és Duci bácsinak nevezett nevelőapja, ifj. Andrássy Gyula elől.
A helyi kórházban sem voltak szívderítő állapotok: „Rettenetesen büdös munka, egy bakának lehúztam a bakancsát és két lábujja bent maradt a cipőben, helyettük két fehér csont meredt ki” – jegyezte le egyik éjjel az egyébként igen lelkiismeretesen dolgozó grófnő, aki pillanatok alatt szerzett alkoholt a betegeknek, és ha kellett, hajnalig virrasztott mellettük.
„Érzem, hogy igenis a helyemen vagyok, nincs más hely számomra most kerek e világon, mint itt, ahol oly nagy az emberi szenvedés” – írta 1915. február 16-án, miután átélte az első drasztikusabb élményét, amikor a cipője szó szerint átázott a kifolyó vértől, és akármerre nézett, kilógó beleket, ellőtt karokat és arcukat vesztett bakákat látott. Aznap este a vacsorára felszolgált véres hústól is rosszul lett.
Andrássy Ilona és Esterházy Pál egy vadászaton
Nem mindenkinek tetszett az asszonyi jelenlét a fronton, így hamarosan Kassára rendelték át. Útközben találkozott a távozását elintéző József főherceggel, akire nemes egyszerűséggel nyújtotta ki a nyelvét, amit később azzal próbált kimagyarázni, hogy csupán egy könnycseppet nyalt le az orráról.
„Ezek az Armee kommandónál ülő hősök nem szeretik, ha asszonyok kint vannak a fronton, mert attól félnek, hogy azok otthon majd elmesélik, hogy ők, akikről Pesten azt hiszik, hogy a harctéren vannak, milyen messze vannak minden veszélytől” – pufogott később naplójában.
Az arisztokratákat nem kötelezték arra, hogy az első vonalban szolgáljanak, ám Esterházy Pál, amikor csak tehette, kihelyeztette magát a lövészárkokba. „Ő nem akarja, hogy jobb sorsa legyen annál a szegény paraszt családapánál, aki százezrével az első sorokban védi a hazájukat” – írta róla.
Andrássy Ilona a fronton
Amikor visszahelyezték a vonalak mögé, Ilona kérlelte férjét, hogy maradjon is ott. Erre ő így válaszolt: „Csak a sz.r marad ott, ahová rakják. Nekem soha többé nem volna jó lelkiismeretem, ha nem venném ki a szenvedésekből is az oroszlánrészt, mint ahogy kijutott nekem az oroszlánrész az élet örömeiből.” A gróf továbbra is együtt masírozott katonáival, azt ette, amit ők, hiába kapott minőségi cigarettákat, elajándékozta, és azt szívta, amit társai.
1915. július 26-án – azon a napon, amikor Ilonának megérkezett a levél, hogy engedélyezték a frontszolgálatát az olasz vonalon – Esterházy a 7. huszárezred gyalogságát vezette Dziewietniki község templománál lévő sáncok ellen, amikor délután egy orosz golyó kioltotta életét. „Nincs tovább!!” – jegyezte fel naplójába a 28-i sürgöny érkezését követően az özvegy.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
