Amikor Japán repülőgépekről akarta pestissel megfertőzni Amerikát
2020. május 26. 09:51 Múlt-kor
A kegyetlenkedés jutalma
1959-es, torokrák okozta haláláig Isii Siró békében élt. Korábbi beosztottjai közül többen igen magas pozícióba jutottak a háború utáni Japánban – egyikőjük Tokió kormányzója lett, egy másik a Japán Orvosszövetség feje.
Évekkel korábbi tevékenységüket firtató kérdésekre sokan adtak racionalizáló választ. Az az orvos például, aki érzéstelenítés nélkül szelt darabokra egy kínai foglyot, a logika egyszerű volt:
„Az élve boncolást átlagos körülmények közt kell végezni. Ha használtunk volna érzéstelenítést, az hatással lehetett volna az egyes szervekre és vérerekre, amelyeket vizsgáltunk. Így nem használhattunk érzéstelenítést.”
Amikor a gyermekeken végzett kísérletekre terelődött a szó, hasonlóan egyszerűen fogalmazott:
„Persze, hogy voltak kísérletek, amelyeket gyermekeken végeztünk. De az apáik valószínűleg kémek voltak. Lehetséges, hogy ilyesmi újra megtörténhet. Mert a háborúban nyerni kell.”
Nem férhet tehát kétség ahhoz, hogy a 731-es egységnél komolyan gondolták az Egyesült Államok lakosságának pestissel való megfertőzését, még ha a terv végül kivitelezhetetlennek bizonyult is. A támadáshoz kijelölt egyik pilóta, Óbata Isió számára évtizedekkel később is nehéz volt beszélni arról, amire készültek:
„Annyira borzasztó emlék, hogy nem akarom felidézni” – mondta. „Nem akarok a 731-es egységre gondolni. Ötven év telt el a háború óta. Kérem, hadd maradjak csendben.”
Habár részben ő akadályozhatta meg a amikor őrá került a sor, Tódzsó érdekében nem lépett közbe senki.
A japán kapitulációt követő hetekben az amerikai fogságban lévő Tódzsó megpróbált önkezével véget vetni életének, egy amerikai pisztoly segítségével. Kísérlete nem sikerült, és egy – amerikaiaktól származó – vérátömlesztéssel megmentették az életét az orvosok. A halálra várnia kellett: három évvel később – miután egy nemzetközi bíróság elítélte háborús bűnökért – felakasztották.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
