A skót nemzeti étel történetét majdnem annyi rejtély övezi, mint a Loch Ness-i szörnyet
2022. február 2. 15:50 Múlt-kor
2009-ben a világ haggisbarátai között nagy viszály támadt. Bár a legtöbben a velejéig skót ételként gondolunk a haggisre, egy glasgow-i táplálkozástörténész, Catherine Brown azt állította: egy 1615-ös szakácskönyv szerint a „töltelékfélék nádora” valójában angol eredetű. Lehetetlen, hogy egy hígvérű ánglius találta volna ki ezt a derekas eledelt! Ahogy egy edinburgh-i haggiskészítő fogalmazott: „Nem hallottam róla, hogy Shakespeare írt volna verset a haggisről.”
Mesés kezdetek
Kinek van igaza? Nehéz kérdés. A haggis eredetét homály fedi, nem lehet tudni, hol – és mikor – született. Egyesek szerint még a rómaiak hozták magukkal. Bár kevés rá a bizonyíték, az ő változatuk a hús tartósításának kezdetleges módszereként szolgálhatott vadászatok során.
Egy állat elejtése után a belsőségeket vagy azonnal el kellett fogyasztani, vagy tartósítani. Ez a vadonban vagy egy mező közepén nem volt a legegyszerűbb feladat, így a szerveket feldarabolták, besózták, az állat gyomrába tömték vagy a csepleszbe (a hashártya egy részébe) csavarták, majd megfőzték, néha az irhából készült mondvacsinált üstben. Az eredmény nem volt szép, de hetekig ehető maradt – és semmi nem ment kárba.
Mások szerint a proto-haggist a vikingek hozták magukkal Skandináviából valamikor a nyolcadik és tizenharmadik század között. A viktoriánus nyelvész, Walter Skeat a szó gyökét (hag) a „vágni, darabolni” jelentésű óészaki hǫggva szóra vezette vissza. Eszerint a haggis „felaprított dolgot” jelentett, és neve a belsőségek töltés előtti előkészítésére utalt.
Megint mások szerint az étel francia találmány. Walter Scott rámutatott, hogy a hag a francia hacher igéhez is igencsak hasonló, ami – akárcsak a hǫggva – annyit tesz: „(apróra) vágni”. A Skócia és Franciaország között fennálló történelmi viszony (az úgynevezett Ősi Szövetség, Auld Alliance) ismeretében elképzelhető, hogy a modern crépinette egy korai formája került át valamikor 1295 után.
Csakhogy egyik elmélet sem igazán meggyőző, mindegyik alapvetően spekuláció. Mivel kolbászszerű ételek igen régtől Európa-szerte megtalálhatók, legalább ennyire valószínű, hogy a haggis őse valahol a Brit-szigeteken alakult ki. A „hol” azonban bizonytalan. Ha a maihoz hasonló módon birkából készült, akkor bárhol és bármikor megjelenhetett.
A legkorábbi feljegyzések egy haggisra hasonlító ételről Angliából származnak. Először az 1390 körüli The Forme of Curyben (kb. A főzés módja), egy II. Richárd király „szakácsmestereinek legfőbbjei” által írt kezdetleges szakácskönyvben jelenik meg az afronchemoyle. Bár ez igen kevéssé hasonlít a modern haggishez, a recept apróra vágott hús disznócsepleszben történő megfőzését írta elő, ami a jelek szerint a király asztalára illő finomságnak számított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
