A régészek elzárkóznak az első kínai császár sírjának feltárásától
2026. március 19. 20:00 Múlt-kor
Csin Si Huang-ti sírjának feltárásától fél évszázada következetesen elzárkóznak a kínai régészek, hiszen a mérgező higanyfolyókról szóló ősi történetek a mai napig visszatartják őket. A 2020-ban végzett geológiai felmérések ráadásul meg is erősítik ezeket a legendákat: a mauzóleumból szivárgó higany koncentrációja magas a síremlék környékén.
A Kr. e. 2. században élt krónikás és csillagász, Sze-ma Csien „A történetíró feljegyzései” című művében olyan számszeríjakról számolt be, amelyeket úgy szereltek fel, hogy automatikusan tüzeljenek a betolakodókra. Emellett mechanikusan áramló higanyfolyamokról is írt, amelyek a padlózaton Kína nagy folyóit modellezték.
A modern tudomány egyre több ponton támasztja alá ezeket az ősi állításokat. Egy 2020-ban megjelent környezetkémiai tanulmány szokatlanul magas, a normális értékeket messze meghaladó higanykoncentrációt mutatott ki a sírhalom körüli talajban. A talajradar eközben hatalmas kamrákat és üregeket tárt fel a 76 méter magas, piramis alakú halom alatt, ami a Sze-ma Csien által leírt „föld alatti palota” létezésére utal. Bár sokan kételkednek abban, hogy a mechanikus csapdák 2200 év után is működőképesek lennének, a higany párolgása önmagában is rendkívül súlyos egészségügyi kockázatot jelent az ásatást végzőkre nézve.
Tuan Csing-po régész, a Senhszi Tartományi Régészeti Intézet kutatócsoportjának néhai vezetője a China Dailynek adott 2006-os nyilatkozatában megerősítette: a geológiai felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a mauzóleumból szivárgó higany koncentrációja magas a síremlék környékén. A probléma így jóval túlmutat azon az ismert tényen, hogy a felszínre kerülő agyagszobrokat a napfény, az oxigén és a páratartalom szinte azonnal károsítja. A síremlék teljes felnyitása olyan összetett veszélyeket hordoz magában, amelyeknek a következményeit előre lehetetlen teljes egészében felmérni.
Tuan Csing-po arról is beszámolt, hogy a modern technológiák segítségével korábban ismeretlen, szimmetrikus lépcsőrendszereket és faépítményeket is feltártak a mélyben, amelyekről az ókori feljegyzések egyáltalán nem tesznek említést. Ez azt bizonyítja, hogy a szakemberek még mindig nem rendelkeznek átfogó ismeretekkel a komplexum belső szerkezetéről. A leleteket és a dolgozókat is biztosan óvó technológiai háttér nélkül belevágni a munkába felérne egy „régészeti vandalizmussal”. Éppen ezért a Kínai Népköztársaság kulturális örökségvédelmi törvényei – a Nemzetközi Műemlékvédelmi Tanács (ICOMOS) 2005 óta érvényben lévő irányelveivel összhangban – kizárólag rendkívüli veszélyhelyzet esetén engedélyezik az ilyen típusú ásatásokat.
A mintegy 8000 katonából álló agyaghadsereg a mai napig megtekinthető, és 1987 óta az UNESCO világörökség részét képezi. A császári fő sírkamra teljes feltárása azonban úgy tűnik, még sokáig várat magára: az ismert technológiai, egészségügyi és állagmegóvási kockázatok mellett a régészek etikai okokból is lezárt állapotban tartják, tiszteletben tartva az első császár háborítatlan örökségét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
