A neolitikum szuperélelmiszere volt a kujáviai köles
2026. április 20. 18:31
A közép-lengyelországi Kujávia (Kujawy) régióban élő őskori rolnikok már az újkőkorban, hatezer évvel ezelőtt is fejlett talajjavító technikákat alkalmaztak, majd a bronzkorban a térségben hirtelen megjelent egy rendkívül ellenálló „szuperélelmiszer”, a köles – mutatja be egy nemrégiben publikált lengyel vezetésű kutatás. A Gdanski Egyetem szakemberei az emberi és állati csontok izotópos elemzésével rekonstruálták a helyi populációk háromezer éven átívelő, folyamatosan változó étrendjét és mezőgazdasági technológiáját.
A dr. Łukasz Pospieszny vezette nemzetközi kutatócsoport 84 ember, valamint számos állat csontmaradványát és több mint harminc régészeti lelőhelyről származó növényi leletet vizsgált meg. A csontkollagénben található szén- és nitrogénizotópok arányának elemzése lehetővé tette a Kr. e. 4100 és 1230 közötti időszak (a neolitikumtól a bronzkorig) étrendjének pontos feltérképezését.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a legkorábbi időszakban a gazdálkodás vegyes volt (gabonatermesztés és szarvasmarha-tenyésztés), azonban a feltárt gabonaszemek magas nitrogénizotóp-aránya egyértelműen bizonyította a földek tudatos trágyázását. Ez a gyakorlat azt jelzi, hogy a korai földművesek már mélyrehatóan ismerték a talaj termékenységét szabályozó mechanizmusokat. Bár a terület gazdag vizekben, a halak és édesvízi élőlények meglepő módon csak minimális részét képezték a szárazföldi forrásokra épülő étrendnek.
A kutatás azonosított egy jelentős demográfiai és mezőgazdasági betelepülést is: a Duna-vidék füves pusztáiról mintegy 4800 évvel ezelőtt (Kr. e. 2800–2200) érkező zsinegdíszes kerámia kultúrájának képviselői nagyobb arányban fogyasztottak húst és tejtermékeket. Ők nem a már korábban kiirtott erdőterületeken telepedtek le, hanem a termékenyebb peremvidékeken, gyorsan alkalmazkodva a helyi környezeti viszonyokhoz.
A Kujávia térségében a búza- és árpatermesztésen, valamint állati termékeken alapuló stabil étrend a bronzkorban drasztikusan megváltozott egy új növény, a köles megjelenésével. Dr. Pospieszny szerint ez a rövid tenyészidejű, magas tápértékű és kiváló hőtűrő képessége miatt aszálybiztos gabona az „őskor szuperélelmiszere” volt. A köles hirtelen felbukkanása arra utal, hogy nem egy lassú, helyi mezőgazdasági adaptáció történt, hanem egy új embercsoport hozta be és terjesztette el a térségben a növényt.
Társadalmi rétegződés a bronzkorban
Az étrend a társadalmi hovatartozás és a vagyoni helyzet egyik legpontosabb indikátora. A lengyelországi kutatás nemcsak a mezőgazdasági technikák (trágyázás) meglepően korai, neolitikumi alkalmazását igazolja, hanem az élelmiszerfogyasztás társadalomformáló erejére is rávilágít. A bronzkori Kujáviában a kutatók egyszerre két, teljesen eltérő étrendű, kultúrájú és temetkezési szokású populáció egymás mellett élését dokumentálták.
Míg az egyik csoport több generáción át közös síremlékekbe temetkezett, a másik szokatlan, hosszúkás gödrökben, egymás felé néző lábakkal elrendezett kettős temetkezéseket alkalmazott. A bronzkori leletek izotópos adatai emellett a társadalmi rétegződés, a hierarchia kialakulásának első egyértelmű jeleit is mutatják Közép-Európában: egyes egyének – valószínűleg a magasabb státuszú elit tagjai – kimutathatóan több húshoz és állati fehérjéhez jutottak, mint a közösség más tagjai, jelezve a korábban viszonylag egyenlőségen (egalitarianizmuson) alapuló őskori társadalmak felbomlását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
