A neandervölgyiek a sebkezelésben is használhatták az általuk előállított nyírfakátrányt

2026. március 29. 15:09

A kutatócsoport Tjaark Siemssen (Oxfordi Egyetem) vezetésével az európai pleisztocén idején elterjedt közönséges nyír (Betula pendula) és szőrös nyír (Betula pubescens) kérgéből állított elő kátránymintákat, szigorúan a neandervölgyiek által (többek között a németországi Königsaue lelőhelyen is) alkalmazott, rekonstruált hőbontásos (pirolízises) eljárásokkal.

A föld alatti gödrös, a kondenzációs és a modern fémdobozos módszerrel nyert kivonatokat a módosított Kirby-Bauer-féle korongdiffúziós eljárással tesztelték egy Gram-pozitív (a sebfertőzésekért gyakran felelős Staphylococcus aureus) és egy Gram-negatív baktériumtörzs ellen.

A laboratóriumi eredmények rámutattak, hogy a nyírfakátrány szelektív antibiotikus hatással bír: míg az E. coli ellen teljesen hatástalannak bizonyult, a sebfertőzéseket okozó S. aureus szaporodását mérhetően (átlagosan 7,5 milliméteres, maximum 10,5 milliméteres gátlási zónával) akadályozta.

A tanulmány kiemeli: az antibakteriális hatékonyság független volt a kátrány előállítási módszerétől. Ez azt jelenti, hogy már a ragasztóanyagként történő hasznosítás kezdetén, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt is rendelkezésre állt ez a gyógyászati potenciál. Mivel a ragacsos kátrány előállítása és használata során a kéz bőrének beszennyeződése elkerülhetetlen, a neandervölgyiek hamar felismerhették az anyag sebgyógyulást elősegítő hatását.

A neandervölgyiek gyógyászati ismeretei

A nyírfakátrány az emberiség történetének egyik legrégebbi szintetikus, tűz segítségével előállított anyaga. Bár az európai középső kőkorszak kutatása sokáig elsősorban kőeszközök nyelének rögzítésére fókuszált a kátránnyal kapcsolatban, a mostani eredmények egy komplexebb, többcélú felhasználást valószínűsítenek. Ezt a feltételezést erősítik az etnográfiai párhuzamok is: a kelet-kanadai őslakos mikmak közösségek, valamint a lappföldi számik a mai napig hagyományos bőrkenőcsként és sebkezelésre használják a nyírfakátrányt.

A felfedezés szorosan illeszkedik a neandervölgyiek életmódjáról az elmúlt évtizedben kialakult új tudományos paradigmába. A kutatók ma már tudják, hogy a neandervölgyiek fejlett "gondoskodási hálózattal" és kiterjedt gyógyászati, növénytani ismeretekkel rendelkeztek.

A spanyolországi El Sidrón-barlangban feltárt neandervölgyi egyedek fogkövében például gyulladáscsökkentő kamilla és cickafark nyomait azonosították , az iraki Shanidar-barlangban pedig egy súlyosan sérült, amputált karú és sánta férfi maradványai bizonyítják, hogy a közösség éveken át ápolta és életben tartotta magatehetetlen társait.

A nyírfakátrány sebészeti-gyógyászati alkalmazásának bizonyítása tovább árnyalja a robusztus jégkori embercsoportok kognitív képességeiről és túlélési stratégiáiról alkotott képet.