A magyar dinoszaurusz-kutatás történetéről nyílik kiállítás Békéscsabán

2026. március 24. 13:58

Az október 31-ig látogatható, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával megvalósult tárlat fókuszában a mintegy 130 éve zajló, nemzetközileg is magasan jegyzett magyar őslénytani kutatások állnak. A kiállítás szakmai és tudománytörténeti különlegességét az adja, hogy a nagyközönség most először láthatja együttesen a régió két legfontosabb mezozoikumi lelőhelyének, a bakonyi Iharkútnak és az erdélyi Hátszegi-medencének az ősmaradványait. A tárlat egyik terme az Ősi Attila paleontológus által vezetett iharkúti ásatások eredményeit, egy 85 millió évvel ezelőtti ökoszisztémát tár a látogatók elé, míg a másik szekció a Botfalvai Gábor irányította hátszegi feltárások mintegy 70 millió éves fosszíliáit mutatja be.

A nagyszabású tudományos bemutató széleskörű nemzetközi és hazai intézményi összefogás eredménye. A kiállított különleges leletegyütteseket, dinoszaurusz-rekonstrukciókat és maketteket az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE TTK) Őslénytani Tanszéke, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány, valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Egyetemi Kulturális Örökség Főosztálya és a Bukaresti Egyetem Őslénytani Tanszéke bocsátotta a békéscsabai intézmény rendelkezésére. A hagyományos vitrines bemutatást interaktív élményelemek egészítik ki, amelyek a paleontológiai terepmunka módszertanát és a legfrissebb tudományos eredményeket teszik befogadhatóvá.

A krétakori szigetvilág faunája

A kárpát-medencei dinoszaurusz-kutatás a globális őslénytan egyik kiemelkedő és egyedi területe. A földtörténeti késő kréta korban (körülbelül 100-66 millió évvel ezelőtt) a mai Európa és a Kárpát-medence jelentős részét a Tethys-óceán sekély vizű tengere borította, amelyből csupán kisebb-nagyobb szigetek, szigetívek emelkedtek ki.  Ezen elszigetelt szárazföldek élővilága speciális evolúciós utat járt be.

A hátszegi kutatások alapjait még a 19. század legvégén Nopcsa Ferenc báró, a modern paleobiológia egyik előfutára fektette le. Nopcsa elsőként ismerte fel és írta le a zoológiában ma is használt "inszuláris törpenövés" (szigethatás) jelenségét: a korlátozott kiterjedésű, táplálékban szegényebb szigeteken rekedt dinoszauruszok testmérete az évezredek során jelentősen lecsökkent a kontinentális rokonokéhoz képest.

A 2000-ben felfedezett Veszprém vármegyei iharkúti lelőhely ezt a klasszikus tudásbázist bővítette ki egy 15 millió évvel korábbi, rendkívül gazdag életközösség – köztük páncélos dinoszauruszok (Hungarosaurus), repülőhüllők és krokodilok – maradványainak feltárásával. A két helyszín anyagának együttes, békéscsabai bemutatása így átfogó képet ad a mezozoikumi európai szigetvilág állatvilágának fejlődéstörténetéről és a magyar tudósok ebben játszott úttörő szerepéről.