A legkorábbi emberi hamvasztás nyomait fedezhették fel Etiópiában
2026. május 27. 09:38
Százezer évvel ezelőtt élt korai Homo sapiens egyedek maradványait, köztük magas hőfokon megégett csontokat tártak fel az etiópiai Afar-medencében, ami a hamvasztásos temetkezés eddig ismert legkorábbi bizonyítéka lehet. A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint, amelyet a finn Oului Egyetem kutatója, Ferhat Kaya is jegyez, a leletegyüttes páratlan bepillantást enged az Afrikában élt őseink környezeti alkalmazkodásába és összetett eszközhasználatába.
A kelet-afrikai árokrendszerhez tartozó Afar-medence Dawaitoli formációjának Halibee nevű lelőhelyén végzett ásatások az emberi evolúció egy kritikus időszakát világítják meg. A nemzetközi kutatócsoport több évtizedes munkájának eredményeként több ezer kőeszközt és több mint háromezer állati fosszíliát katalogizált.
A területen felfedezett emberi csontok között olyanokat is azonosítottak, amelyeket szándékosan, rendkívül magas hőmérsékleten égettek el. Bár a maradványokon ragadozóktól származó harapásnyomok is láthatók, a hirtelen elhantolás és az égés nyomai együttesen arra utalnak, hogy a korai Homo sapiens közösségek már kiterjedt és tudatos halottkultusszal rendelkezhettek a százezer évvel ezelőtti időszakban.
A leletek alapos elemzése rávilágít arra is, hogy az emberi populációk életmódját és mozgását sokkal inkább a lokális hidrológiai tényezők, mintsem a globális klímaváltozások határozták meg. Ferhat Kaya kiemelte, hogy az egykori Awash folyó áradási ciklusai kulcsfontosságúak voltak a terület élhetőségének fenntartásában.
Az emberek rendszeresen, de rövid időszakokra tértek vissza a szezonálisan elárasztott síkságokra, amit a hátrahagyott, részben távoli vidékekről származó obszidián eszközök nagy száma is igazol. A vulkáni üvegből készült tárgyak távolsági behozatala a korai emberek kiterjedt mobilitását és fejlett problémamegoldó képességét bizonyítja.
A felfedezés módszertani szempontból is mérföldkőnek számít a paleoantropológiában és a régészetben. Az emberi evolúcióval kapcsolatos jelenlegi ismereteink jelentős része vékony barlangi lerakódásokból származik, amelyek az esetek többségében torzított képet adnak az egykori tevékenységekről. Az etiópiai lelőhely kivételességét az adja, hogy a leletek háborítatlan nyíltszíni rétegekben őrződtek meg, és sem geológiai, sem vízi folyamatok nem mozdították el őket eredeti helyükről.
Ez a páratlan térbeli integritás lehetővé tette a kutatók számára, hogy a legapróbb részletességgel rekonstruálják egy egykori sokszínű, majmokat, rágcsálókat és nagytestű emlősöket is magában foglaló afrikai ökoszisztéma működését.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
