A legenda szerint isteni csodatételért cserébe épült India egyik legszebb temploma

2019. szeptember 10. 12:40 Múlt-kor

A mind méretében, mind díszességében a többi közül kiemelkedő építményt számos kérdés lengi körül – az sem teljesen tisztázott, hogy pontosan ki és mikor építtette. A kutatók többsége a Rastrakuta-dinasztia tagja, I. Krisna uralkodásának (Kr. u. 756-773) idejére teszik építését.

E feltételezésnek azonban csupán azok a faragványok szolgálnak alapul, amelyek egy bizonyos „Krisnarádzsa” nevéhez társítják – az I. Krisna uralkodásáról szóló feljegyzések egyike sem említi a templomot.

Habár a valós történelme sok szempontból bizonytalan, egy középkori legenda igazán romantikus képpel szolgál a templom keletkezésének körülményeiről.

A körülbelül 1470 és 1535 között élt Krisna Jadzsnavalki által írt Katha-Kalpataru című szöveg számol be elsőként arról a történetről, mely szerint egy uralkodó súlyosan megbetegedett, mire felesége Siva istenhez imádkozott gyógyulásáért, ígéretet téve arra, hogy ha férje felépül, ő templomot építtet az isten tiszteletére, és addig böjtöl, amíg annak csúcsa (siharája) el nem készül.

A király ezután hamar meggyógyult, így nekiláttak a templom építésének, azonban hamar kiderült, hogy évekbe is telhet, mire a csúcsot felhelyezhetik.

Ekkor szólalt fel egy találékony mérnök, aki elmagyarázta, hogy ha fentről lefelé, a hegyből faragnák ki az építményt, akkor a sihara már egy hét után felkerülhet a tetejére. Ez nagy megnyugvást jelentett a böjtölő királynénak, aki így könnyen betarthatta Sivának tett fogadalmát.

Annyi mindenképpen igaz a legendából, hogy a Kailásza templomot a tetejénél kezdve építették, amihez mintegy 200 000 tonnányi vulkáni követ kellett kifejteni a hegyből.

Bejáratánál egy úgynevezett gopuram, azaz torony áll, amely körülbelül három méter magas, és egy három oldalon zárt udvarhoz vezet. A templomot mindenütt részletes faragványok és szobrok díszítik, mindenhol Siva alakja kapja a legkiemeltebb figyelmet.

A hatalmas tereket és a rendkívül gazdag díszítést, számos kutató azon a véleményen van, hogy az építés I. Krisna idején kezdődhetett, azonban akár több évszázadon át is folytatódhatott, miközben az egymás után következő uralkodók saját ízlésüknek megfelelően formálták.

Miközben a látogató elsétál a gopuram mellett, a bal oldalt lévő faragványok Siva, míg a jobb oldalon láthatók Visnu követőit ábrázolják. A templom lába körül faragott elefántok sokasága látható, amelyek olyan hatást keltenek, mintha hátukon hordanák az egész építményt.

Az építés által igénybe vett elképesztő mérnöki és építészi munkának, valamint rendkívüli díszességének köszönhetően a Csota Kailásza az indiai templomépítészet egyik kiemelkedő példájának számít.