A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
2018. augusztus 17. 11:57 Csernus Szilveszter
Feketék Ausztriában
A Frigyes és Mátyás közti ellentét újabb háborúskodásba torkollott, miután a császár nem fizette meg az 1479-es békében rá kirótt hadisarcot. Mátyás ezúttal hódítani készült. Az 1482-ben meginduló ausztriai hadjárat nem hozta az előző háborúkban megszokott gyors győzelmeket, ehelyett hosszú, költséges ostromok vártak a fekete seregre. Antonio Bonfini, Mátyás udvari történetírója azt írta az ausztriai erődökről, hogy „a várak megerősítéséhez és védelméhez annyira értenek, hogy ezeket nem lehet nagy erő és öldöklés nélkül elfoglalni”.
Mátyás tehát kemény fába vágta a fejszéjét, amikor a császár „anyaországát”, az Osztrák Hercegséget készült uralma alá hajtani. „Ki ostromolná meg Hainburgot, Bécset, Bécsújhelyt? Bizony senki, ha csak nem akarja népét idő előtt gyászos sírba vinni” – írta ugyancsak a humanista történetíró. Bár mindezt már Mátyás dicsőítésére vetette papírra, az említett városok elfoglalása után, de a lehetséges nagy véráldozatokkal Mátyás is tisztában volt, éppen ezért folyamodott előszeretettel a gyors sikerekhez szokott uralkodó a kiéheztetés lassú, de biztos fegyveréhez.
Mátyás lovasszobra Kolozsvárott (Wikipedia / Dennis Jarvis / CC BY-SA 2.0)
Maga Frigyes udvarával együtt Linzbe menekült Mátyás elől, Bécs védelmét Korneuburg parancsnokra hagyta. A várak kiéheztetése végül meghozta gyümölcsét, sorozatban kapituláltak a hódítót ritkán látott ausztriai városok. 1485. június 1-én, fél évi ostrom után Bécsnek büszke vára is megadta magát a fekete seregnek. Frigyes császár nem küldött felmentő sereget fővárosa megmentésére. A követeknek azt mondta: „éppen így éheztettetek ti engem ezelőtt huszonkét évvel váramba bezárva” – így utalt vészterhes éveire, amikor öccsével, VI. Albert osztrák herceggel harcolt két alkalommal is, a bécsi Burgban védekezve.
1485-től Mátyás székhelyét és udvarát is az elfoglalt városban tartotta, neki is fogott a vár felújításának. Tehát Bécs már az évszázadokig tartó Habsburg-uralom előtt is volt a magyar király székhelye, csakhogy éppen az uralkodott az Osztrák Hercegség fölött, és nem fordítva. De Mátyás nemcsak hódítani, hanem uralkodni is tudott. Egy-egy őt képviselő főkormányzó kivételével a helyén maradhatott minden hűséget fogadó hivatalnok.