A karrierje árán mentett ki húsz embert egy elsüllyedt buszból a világrekorder úszóbajnok
2022. január 13. 14:27 Múlt-kor
Savars Karapetjan azt hitte, egy bomba robbant fel. Békés nyár végi nap volt Jerevánban, Örményország fővárosában, amikor egy trolibusz váratlanul letért az útról, és a város közepén lévő mesterséges tóba rohant. Míg a legtöbb szemlélőt megbénította a rémület, Karapetjan akcióba lendült. Egyetlen célja volt: a lehető legtöbb embert megmenteni. Az uszonyos úszás huszonhárom éves bajnoka a tóba ugrott, az alámerült buszhoz úszott, lábával betörte az ablakot, és menteni kezdte a kétségbeesett fuldoklókat.
Ifjúkori sportkarrier
Savars Karapetjan 1953. május 19-én született az ekkor a Szovjetunióhoz tartozó Örményországban, és már fiatalon ígéretes sportolóként tűnt ki. Apja által is bátorítva először a tornával próbálkozott, de edzője úgy vélte, túl későn kezdte el ahhoz, hogy bajnok lehessen belőle. Utána az úszáshoz fordult, de nem bizonyult kellően rugalmasnak.
Végül az uszonyos úszásnál kötött ki, ahol erőteljes testfelépítése és kifogyhatatlan energiája az élre segítette. A kitartást és erőt igénylő uszonyos úszásban a versenyzők a víz alatt, lábukhoz erősített búváruszonnyal úsznak. Hosszú távokon légzőcsövet vagy oxigéntartályt használnak, de a rövidebbekhez csak visszatartják a lélegzetüket.
Karapetjan eltökélte, hogy büszkévé teszi apját, ezért keményen edzett. Homokkal töltött hátizsákjával naponta majdnem harminc kilométert futott, a lábához deszkákat szíjazva kocogott, és gyakorolta a lélegzete visszatartását.
Kitartó munkájának hamarosan meglett az eredménye: az 1972-es moszkvai Európa-bajnokságon aranyérmet nyert az 50 és 100 méteres számokban, amire egy szovjet újság így lelkendezett: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fiatal örmény atlétát még sok nagy bajnokságon fogjuk látni.”
A fiatal úszó azt is bebizonyította, hogy a veszéllyel szemben is helyt tud állni. 1974-ben egy buszon ült, amikor a vezető leszállt, hogy ellenőrizze a motort – csakhogy elfelejtette előbb behúzni a kéziféket.
A busz gurulni kezdett egy szakadék felé, mire Karapetjan a vezetőfülkébe rontott és berántotta a féket, elhárítva a katasztrófát. Két évvel később azonban ismét tragédiával nézett farkasszemet.
1976-ra pályafutása váratlan és fájdalmas fordulatot vett, amikor minden magyarázat nélkül kihagyták a szovjet válogatott keretéből. Úgy gondolta, azért történhetett, mert még túl fiatal; vagy mert nemrég beteg volt; vagy mert örmény születésű.
Szeptember 16-án a frusztrációt ledolgozandó futni indult a Jereván közepén lévő mesterséges tó körül Kamo nevű testvérével, edzőjével, és az elmaradhatatlan húsz kiló homokkal a hátán. A huszonegy kilométeres táv azonban örökre megváltoztatta az életét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
