A II. kerületben is lakott a hidegháború leghírhedtebb terroristája, Carlos, a sakál
2020. augusztus 13. 17:58 Múlt-kor
Az 1970-es és 1980-as években a nyugati világot egy venezuelai születésű férfi, Ilich Ramírez Sánchez, ismertebb nevén Carlos, a sakál tartotta rettegésben. Carlos terrorkampányát egyszerre viselte a palesztin felszabadítás és a kommunizmus nevében, a Szovjetunió és a keleti blokk titkosszolgálatainak hathatós támogatásával. Izrael, Franciaország, az Egyesült Államok és számos másik ország körözte párhuzamosan, mígnem végül két évtizednyi ámokfutás után 1994-ben Szudánban elfogták. Az évek során mintegy 80 gyilkosságot vállalt magára, és látszólag ma is élvezi véráztatta hírnevét.
A forradalmárnak nevelt fiú
A későbbi terroristahíresség 1949. október 12-én született a venezuelai Caracasban, és már gyermekkorától a háborúzásra készítették fel. Édesapja, José Altagracia Ramírez Navas sikeres ügyvéd volt, emellett hívő marxista-leninista kommunista, és három fiának az Ilich (Iljics), Lenin és Vladimir keresztneveket adta a Szovjetunió alapító vezérének tiszteletére – hívő katolikus édesanyjuk, Elba tiltakozása ellenében.
A Ramírez-család gyermekei gyakorlatilag már onnantól elmélyítő oktatást kaptak a kommunista ideológiából, hogy megtanultak beszélni. Az elsőszülött Ilich külön büszkeségre adott okot édesapjának, miután kétszer is kiolvasta Lenin egyik életrajzát, amikor még tízéves sem múlt. A politika iránt mutatott érdeklődése őt tette apja kedvencévé.
Ilich Ramírez Sánchez egy híresen baloldali iskolába járt, és már kamaszként az akkori kormányzat elleni tüntetésekben és zavargásokban vett részt, mielőtt – állítólag – az eddigre már kommunista Kubában gerillakiképzésben részesült.
1966-ban, amikor Ramírez Sánchez 17 éves volt, a venezuelai kormányzat egyre keményebb intézkedéseket hozott az elégedetlen hangokkal szemben, aminek szülei házassága is kárát látta. Édesanyjuk Londonba költözött a fiúkkal, 1968-ban azonban édesapja közbenjárásával Ramírez Sánchez megkezdhette tanulmányait a moszkvai Patrice Lumumba Egyetemen (a mai Népek Barátsága Egyetem), amely az el nem kötelezett országok köréből várta 1960 óta a szovjet típusú ideológiai képzésre jelentkezőket.
Az egyetem a radikális politikai aktivisták, forradalmárok és fegyveres lázadók kiképzőtáboraként működött, a szovjet állam irányítása alatt. Az egyetem célja az volt, hogy a diákok tanulmányaik után hazájukba visszatérve Moszkva-barát rezsimek létrehozásán munkálkodjanak.
A Lumumba egyetemen vasfegyelem uralkodott, és igen magas elvárásokat támasztottak a diákokkal szemben, így nem volt meglepő fordulat, amikor a mulatozást és a lányokat jobban kedvelő venezuelait kirúgták. Kijelenthető, hogy ez volt Ilich Ramírez Sáncheznak a vég, azonban csupán a kezdet volt Carlos, a sakál számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
