A frissen szabadult bűnöző utolsó nagy dobása a csillogó Côte d’Azur-ön - Alvilági melódia
2025. szeptember 12. 12:05 Múlt-kor
Jean Gabin és Alain Delon sziporkázó kettőse a Budapesti Klasszikus Film Maraton közönségét is elvarázsolja idén ősszel. Első közös munkájuk, az Henri Verneuil rendezte Alvilági melódia felújítva tér vissza a mozivászonra a francia film noir kedvelőinek legnagyobb örömére.
Az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton azért is különleges, mert idén ünnepeljük a mozi születésének 130. évfordulóját. Bár ma már mindenkinek Hollywood jut eszébe a filmezésről és a nagy stúdiókról, a franciák ebben is úttörők voltak.
A Gaumont, a világ első filmgyártó vállalata, amely szintén 130 éves, sok újító kezdeményezést is magában foglaló történetét ünnepli idén.
Ők készítették a francia filmezés két ikonjának, Jean Gabinnek és Alain Delonnak az első közös filmjét, a noir műfaj egyik klasszikusát, az Alvilági melódiát (1963).
Henri Verneuil stílusos film noirjában a frissen szabadult gengszter végső dobására készül: a cannes-i Palm Beach kaszinó kirablására. A terv hibátlan, de minden a társakon múlik. Egy nem várt esemény azonban minden felforgat.
Jean Gabin ekkor már legendának számított a francia film világában, Alain Delon pedig még hosszú pályája kezdetén volt. A forgatáson a két színész életre szóló barátságot kötött, az Alvilági melódiát pedig további két közös film követte (a szintén Verneuil rendezte A szicíliaiak klánja 1969-ben, valamint az 1973-as Két férfi a városban, José Giovanni rendezésében.)
„A kölyök érti a dolgát” – mondta partneréről Jean Gabin az Alvilági melódia forgatása után. Első közös filmjük forgatása idején azonban kapcsolatuk nem volt mindig felhőtlen. A forgatás 8 hete alatt a franciák színészlegendája attól tartott, hogy az akkor a sztárság küszöbén álló Delon más irányba viszi el a történetet, vagy az ő karakterének jelentőségét csökkenti. Bár Delon soha nem volt éppen könnyű ember, nagyon csodálta Jean Gabint, éppen ezért igyekezett a kedvében járni a forgatáson. Nem úgy a rendezőnek, Henri Verneuilnek, akivel heves vitákat folytatott a szerepe kapcsán, olyannyira, hogy egyszer a rendezőasszisztensnek kellett közbeavatkozni.
A mára már klasszikussá lett francia stílusú film noirt el sem tudnánk mással képzelni, csakis e két színészlegendával. Csakhogy a produkció eredetileg Jean-Louis Trintignan-t szemelte ki Francis szerepére.
Delon ekkorra már olyan sikeres filmeket forgatott le, mint a Ragyogó napfény, a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás és a Párduc, ez utóbbit épp az Alvilági melódia előtt. Verneuil filmjében meglátta a lehetőséget, hogy növelje népszerűségét Franciaországban a nagy és méltán népszerű Jean Gabin oldalán. Ezért ragaszkodott a szerephez. És ha Delon el akart érni valamit, azt el is érte. Azt a visszautasíthatatlan ajánlatot tette a film amerikai forgalmazójának, a Metro-Goldwyn-Mayernek, hogy lemond a gázsijáról, cserébe csak három ország, a Szovjetunió, Argentína és Japán vetítési jogait kéri. Az ajánlat megtette hatását, Delon megkapta a szerepet.
A forgatást követően maga gondoskodott a film japán feliratának elkészültéről és személyesen utazott a felkelő nap országába, hogy forgalmazót találjon. A franciák nemzeti büszkesége ebben is értette a dolgát, mert az Alvilági melódia Japánban (is) hatalmas sikert aratott, nem kevés bevételt hozva Alain Delonnak, aki ily módon tízszer annyit keresett a filmmel, mint a partnere – legalábbis Gabin ezt állította.
További érdekesség még, hogy 1994-ben elkészült a film színes változata, amely 14 perccel rövidebb, mint az eredeti fekete-fehér. Sok jelenetet megvágtak, de teljesen egyet sem vettek ki a filmből.
Az alkotás méltán nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjat.
BŐVEBB INFORMÁCIÓ a Budapesti Klasszikus Film Maratonról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
