Halálos divattrendek II.
2014. szeptember 2. 12:02
Gúzsba kötött kínai lábak
A kínai nők életét több mint ezer éven át egy szörnyű kínokkal járó divat nehezítette meg: az ún. lábelkötés. A 8. századtól a 20. század első éveiig megfigyelhető jelenség lényege, hogy a női lábakat egy több méteres szövetdarabbal gyakorlatilag gúzsba kötötték, hogy minél kisebbnek látszódjon, valamint hogy lótuszvirág formájú legyen, ami a kínai kultúrában az erotikus varázst testesítette meg.
A fiatal hölgyek - miután levágták lábkörmeiket - először megmártóztatták lábfejeiket egy ecet, vizelet és gyógynövények keverékéből álló oldatban, majd a lábujjakat behajlították, s átkötötték egy akár 3-5 méter hosszúságú szövetdarabbal, amelyet 2-3 havonta (más források szerint az arisztokraták naponta) cseréltek. Eközben a lábujjak csontjai lassan eltörtek, a láb pedig a végletekig eldeformálódott. Szörnyű belegondolni, hogy az első lábkötésre 2-7 éves korban került sor, s állítólag 2-3 év múlva már elérték a kívánt lótuszformát.
A barbárnak tűnő hagyomány hajnalán még csupán a magasabb társadalmi osztályoknál (elsőként a császári udvarban) terjedt el e szokás, azok között, akik lényegesen könnyebb életvitelük miatt megengedhették, hogy elnyomorított lábaikat ritkán használják. Egy évszázad elteltével azonban az egész női társadalomban hódított a lábelkötés, ami a szegényebb, földeken dolgozó parasztleányok számára pokoli életet jelentett, ugyanis kis lábaikkal szinte járni sem lehetett.
A fájdalmas eljárás eredményeképpen a kínai hölgyek lábujjaiban megszűnt a vérkeringés, üszkösödés, vérmérgezés, sőt a lábak teljes elrothadása fenyegette őket. Egy becslés szerint körülbelül 10 millió nő eshetett át az embertelen eljáráson, tíz százalékuk pedig belehalt a pokoli kínokkal járó divatba.
A halálos divattrendekről készült előző összeállításunkat itt olvashatják