Halálos divattrendek II.
2014. szeptember 2. 12:02
Világító haj, sugárzó köröm
Habár a rádium felfedezője, Marie Curie sem tartotta túlzottan egészségesnek a látszólag ártalmatlan szert, a 20. század elején több gyógyhatású készítmény is készült belőle. A gyógyszeriparon túl a rádiumot világító festékek gyártására is használták, karórák mutatóin és számlapjain, repülőgépek magasságmérőin, valamint egyéb olyan eszközökön alkalmazták, amelyeknél fontos volt, hogy sötétben is látszódjanak.
Tanulságos azoknak a munkásoknak a története, akik 1917-ben, a New Jersey-beli Orange városban alapított U.S. Radium Corporation nevű rádiumgyárban fertőződtek meg. Az üzemben a közeli lelőhelyekről származó carnotitból állították elő a rádiumot, és világító festékeket készítettek, melyek ragasztóból, rádiumporból és vízből álltak. A festéket körülbelül hetven lány egy nagy, porral teli szobában ecsetek segítségével mindenféle óvintézkedés nélkül vitte fel a karórákra.
Dolgozó nők a rádiumgyárban
A fiatal lányok, akiknek senki sem magyarázta el az általuk használt anyag mára már jól ismert veszélyeit, saját szájukkal nedvesítették meg az ecset végét, ezáltal pedig folyamatosan rádiumot vittek be szervezetükbe. Érdekes volt, mondta az egyik lány, hogy amikor kifújták az orrukat, néha a zsebkendő is világított, mások pedig - hogy barátaikat lenyűgözzék - bekenték a festékkel a hajukat és a körmeiket (olykor még az arcukat és a fogaikat is), amelyek így világítottak a sötétben.
A radioaktivitás csendes gyilkosának első áldozataivá végül a U.S. Radium Corporation női dolgozói váltak, akik bár otthagyták munkájukat, az évek során elvesztették fogaikat, hajukat, bőrükön tályogok jelentkeztek, s végül annyira elgyengültek, hogy még a kezüket is nehezen tudták felemelni a bírósági tárgyaláson szükséges eskütételre. A sajtó képviselői által csak „rádiumlányoknak” hívott betegek drámájából csekély összegű kártérítést hozó, ám világraszóló per vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
